Egy nagy, debreceni bérház, melynek története van: http://www.dehir.hu/debrecen/a-100-eves-puspoki-palota-titkai/2012/10/09/
Személyesen is ismerek pár embert, akik ott laknak, de mégis úgy esett, hogy soha nem jártam a házban. Persze erről a mindig zárt kapuk is tehetnek.
Majd kilenc éve, 2009. december 5-én halt meg a ház egyik földszinti lakásának, híres lakója.
Ilia de Riska díszlet- és jelmeztervező volt.

"A görög–olasz származású alkotó tanulmányait a firenzei, illetve a düsseldorfi képzőművészeti egyetemen folytatta. A világ számos országának színházában (Deutsche Oper am Rhein, Theatro Colon in Buenos Aires, Wiesbadenben, Kölnben, Athénban, Salzburgban stb.) dolgozott, s a ’90-es évek közepén érkezett Magyarországra."

Ha valaki ilyen nagy utat jár be, létezhetetlen, hogy ne hagyjon nyomot a saját, szűkebb környezetében. Debrecen külterületén, a Sámsoni úton elkezdett egy várat építeni: https://urbanista.blog.hu/2011/08/31/debrecen_titokzatos_vara_az_epitetto_varatlan_halala_miatt_torzo_maradt_csipkes_falu_sok_oszlopos_va

A várépítés, a jelmeztervező halálával tehát félbe maradt, de a lakása erkélyének díszeit, és az épület egyik hátsó bejáratának díszeit még megtervezte, és elkészíttette. Az tudható, hogy ő a tervezést végezte. Mivel igen sok fémet kellett megmunkálni, és még közben a vár is készült, feltételezhető, hogy a más kezei munkálkodtak ténylegesen. Az erkélyen egy vízmedence is van, és a bronzból készült sok virág, mintha ott élne, növekedne minduntalan...

A lakás erkélye, persze így, jó pár év után, meglehetősen érdekes képet mutat, mert több esetben dzsungelként hat az igazi, felfutó rengeteg növénytől. A díszek szép női arcokat, és növényi mintákat ábrázoltak, ábrázolnak.
Még ott vannak, de nem tudom, a későbbiekben milyen sorsuk lehet majd a műveknek.
Azt hiszem, a képek beszélnek, helyettem is.

---