"...Az I. világháborúban az orosz frontra került, itt hadifogságba esett (1915, Szibéria). Ezekben az években színházat szervezett, amelynek díszleteit maga tervezte, festette. 1919-ben a Vörös Hadsereg magyar alakulatának katonája, majd politikai tisztje volt. 1921-1923 között Bécsben, Prágában élt, és több magyar emigránssal (így Bernáth Auréllal) együtt elefáncsont kisplasztikák faragásával foglalkozott. E kisplasztikai műfajt tovább művelte Párizsban, ahová 1923-ban emigrált. Egy 1928-as párizsi kiállítását követően megbízást kapott a Sèvres-i Porcelángyártól, hogy porcelán és biscuit dísztárgyakat tervezzen. Párizsban folytatta kényszerűen abbamaradt képzőművészeti tanulmányait, és csatlakozott a progresszív művészeti mozgalmakhoz. Tagja volt a Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének (Association des Écrivains et des Artistes Revolutionaires) - a szervezet bábjátékcsoportjában dolgozott. 1945-ben visszatért Budapestre. 1946-ban munkások számára képzőművészeti szabadiskolát (XII. ker., budai szabadiskola) szervezett, s eközben első köztéri megbízásként Ságvári-domborművet tervezett. 1947-1949 között bábfilmek készítésével, rendezésével foglalkozott. 1949-1951 között a csepeli szabadiskolában tanított, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola professzora volt. Az 50-es évek elejétől szobrászként működött, folyamatos állami megbízásokat vállalt.
Munkáin tanárainak és szellemi mestereinek (Maillol, Uitz Béla) hatása érezhető. Műveire egyfajta zártság, összefogottság, letisztultság jellemző. Munkáit eszmei igényesség, formai sematizálás, a mintázás expresszív módszere jellemzi, amely révén elsősorban köztéri alkotásaiból szuggesztív erő árad.."

---

"...Az egykori kastély parkjában vannak az elesett szovjet katonák sírjai és az emlékmű. Mint Marcaliban annyi mindennek, ennek is különös története van. A sudár termetű nőalak — minden Kaposvár felől érkezőnek a szemébe tűnik — alkotója Olcsai Kiss Zoltán szobrászművész. Nem találtak vállalkozót, aki időre kőbe faragja a szobrot. A felszabadulás 25. évforduló jára viszont szerették volna felavatni az emlékművet. A művész ötlete volt: ideiglenesen műanyagból készítsék el. Ez megtörtént, a szobrot felavatták, a beszédet Kovács László, a tizenkilences mártír Kovács János leszármazottja mondta. A szobor megtévesztésig kőből készültnek látszott, alig egy-két ember tudta, hogy könnyű lenne megemelni. Jó fél év telt el, amikor— egy szürkülő estén — kicserélték, s most már valóban a kőből faragott nőalak került a talapzatra...."

---

"Szoboravató Marcaliban

A felszabadulás jelképe

NEGYEDIKÉN reggel nagy tömeg gyűlt össze Marcaliban, a kórház előtti park fái alatt. Ünnepi eseményre, a felszabadulási emlékmű avatására jöttek össze az emberek. A szépen kiképzett tér mögött több mint ezer szovjet hős alussza örök álmát. A sírokon virág; a hála, a kegyelet virágai. Eljött a marcaliak ünnepére Georg Arutjunovics Szakján, az örmény Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának tagja is....
...Ünnepélyes lassúsággal hullt le a lepel az emlékműről, Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész alkotásáról. A lányalak magasba néz, s kitárt karjával, fennkölt tartásával a felszabadulást, megváltozott életünket szimbolizálja.
Az emlékmű talapzatánál tettek fogadalmat a járási székhely KISZ-istái, majd gyászzene hangjainál helyezték el koszorúikat a község, a járás vezető testületéinek képviselői.
A koszorúzás után Király Ferenc, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte az avatáson megjelent alkotót, és elmondta: Olcsad Kiss Zoltán nagy szeretettel és odaadással, képességei legjavát adva tett eleget a megbízásnak.
AZ EMLÉKMŰ AVATÓ ünnepség az Intemaclonálé hangjaival ért véget."

---