Nagyon régen készülök ennek a műlapnak az elkészítésére, de fényképezni is csak 2014-ben, a Budapest100 egy lekésett programja kapcsán jutottam el.
A híres gimnázium híres tervezői mester és tanítványa kapcsolatban, de egyetértésben hozták létre az épület terveit. Az együttműködés, a stílusok találkozása-együttélése a végső eredményben érdekességet mutat. Az alkalmazott stílusirányzat az inkább még arc deco-nak mondott lechneri magyaros szecesszió motívumkincseire épít, ahol az általános irányzat szerint a díszítő motívumok dominálnak, de "nem a szerkezet hangsúlyos elemeihez kötődnek", ami magával hozza a homlokzat díszletszerű jellegét.
A két építész együttműködését Lechner Ödön halála szakította meg. Vágó a terveket ez után ugyan átdolgozta, de az épület így is magán viseli a "mester" hatását. Másrészt a szecesszió stílusjegyei letisztultabbá váltak, ill. a díszítmények inkább az épület belsejébe húzódtak vissza.

Vágó változtatásainak hatására az előcsarnok-homlokzat is változott, erőteljes, törzsükön hosszában futó rovátkával díszített féloszlopok határozzák meg képét.
A látható motívumok között szerepel a stilizált magyar (angyalos) címer és más, a fővárost jelképező díszítés is. Ahogy látni vélem, a motívumok más népi-nemzeti sajátosságokat is idéznek. A homlokzatot tagoló elemek között a hazai építészet kuriózumaként olyan domborművek is helyet kaptak, amelyek az egyiptomi, illetve ókori kelet szobrászatának hatását idézik.

Az épületet áthatja a szecessziós irányzatára jellemző "összművészeti" gondolkodás, így a tervezők figyelme szinte minden részletre kiterjedt. Mivel ebbe a gondolkodásba beletartozott, hogy gyakran a díszítő elemeket is maguk, az építészek tervezték, valószínű, hogy úgy a homlokzaton, mind az épület belsejében látható jellegzetes díszítmények is az építészpáros munkái. Ez pontosítható annyiban, hogy Vágó kifejezetten ismert volt a részletek tervezéséről és arról is, hogy alkotásain mindig jelen van valamilyen madár-motívum, mint ahogy itt is látható ilyen több helyen.

---