Amikor készültem tavaly szeptemberben a volt kőbányába, nem nagyon néztem utána, illetve nem volt annyi időm, hogy listákat írogassak, és megjegyezzem bármiképp ezt a közel száz alkotást. Úgy voltam vele, hogy úgyis egyszeri, és megismételhetetlen lesz az élmény.
Gondoltam, alaposan szétnézek, mindent lefotózok, amin emberi kéz nyomát látom, vagyis nem a természet adta.
Így találtam rá erre az alkotásegyüttesre.
Mostanra tudtam megszerezni pár olyan kiadványt, amiben megláttam, megismertem az adatait.
A kőszobrász szimpozionon több évben is készültek kollektív munkák. A Kőszínházat 1982-ben készítették a szobrászok és segítőik. Annál rengeteg követ mozgattak meg, míg a mai formáját megkapta. A mellette elhelyezkedő Pihenőtér 1983. május 6 és július 3 között alakult ki.

"A szobrásztelep, a kiállítás, a színház nézőinek egy olyan teret kívántak készíteni a Tűz–Víz-tér alkotói, ahol hosszabban elidőzhetnek, ahol otthon érezhetik magukat, nem csupán futó vendégnek. Egy olyan helyet, amely funkcionális, kapcsolódik a színház előző évben elkészült nézőteréhez és színpadához, alkalmas pihenésre, uzsonnázásra, ugyanakkor ellensúlyozza a csupakő ülősorok geometrikusságát, érzelemgazdag és asszociációkat keltő. Ezért került ide az emberi otthonok két legősibb eleme, a tűz és víz. Tábortüzet a terület bejáratánál, egy országtérképet formázó hatalmas, lapos kövön lehet gyújtani, melynek a forróságtól felpattogzó felülete a védett barlangokban rakott tüzek emlékét idézi. mellőle indulnak hármas ritmusban a karéjos támlájú, nyújtott ülőkövek sorai, amelyek méltósággal és biztonságosan ölelik át a "beljebb tágasabb" füves területet. A belső sarokban forrás született. Kőbuborékos lapról szalad le a a víz, a kis medence csiszolt öbléből kicsordulva indul a lenti messzeségben kitárulkozó síkság felé..."

---