2015 szeptemberének egy délutánját a pécsi köztemetőben sétálva töltöttem, fotózással. Romvári Ferenc: Pécs szobrai című, 1982-ben megjelent könyvében még szerepelnek a temetőben álló művészi síremlékek. A felújított, átdolgozott kiadásból ez a fejezet hiányzik.
Készültem a sétára, kinyomtattam a temető térképét, bejelölgettem rajta azokat az alkotásokat, amelyeket már Uzmari feltöltött, és más színnel azokat, amiket még keresek. Szép, hosszú listám is volt...

Ennek a síremléknek egy példánya a debreceni köztemetőben is itt van, csak semmilyen adat nem volt, és nincs azóta sem hozzá. Örültem, hogy végre Pécsett valami konkrét is van a szép női alakot ábrázoló síremlékhez.
Az említett könyv 153. oldalán szerepel a fehér márványból faragott alkotás, mely egy fekete gránit obeliszk előtt áll, és egy pálmaágat tart a kezében.

A könyv azt írja, hogy a Szeifricz-család síremléke, de valójában, ha jobban megnézi az ember a síremlék egészét, rájön, hogy ez egy családi sírbolt. a sírbolt fedőlapja ugyanolyan fekete gránit, mint a szobor mögötti oszlop. A családtagok egynémelyike pedig a Zsolnay nevet viseli...
Szeifricz Antal borkereskedő volt. A könyvben 1908-as évszám az első temetés ideje, én a síremléken 1911-et látok...
A gránit oszlopon olvasható a Gerenday A. és Fia cégnév.
Ez a síremlék is rendkívül szennyezett, az évtizedes por, kosz elfedi a mű valódi anyagát.

Lehet, hogy a szobrot nem is ők alkották, csak a sírkövet?
A pécsi temetőben áll még egy hasonló síremlék, de ennek a gyászoló nőalaknak a tükörképe a szobor.