Az úgy egy éve ebben a gimnáziumban talált dombormű-pár felfedezése regényes, mint ahogy a kapcsolt lapon olvasható. Szignót nem találtam, az alkotó és más adatok utáni kutatás, nyomozás elhúzódott, de sajnos nem hozott eredményt. Az iskola segítőkészsége, a meglévő évkönyvek áttanulmányozása után sem lehet többet tudni.
Szomorú, mert a gimnázium névadójáról való megemlékezés igen szép, sajátos megfogalmazású és kifejező ábrázolása borítja mindkét falat.

Ez a dombormű ugyanolyan szerkezetben mutatja a résztvevőket és a kort, amiben éltek, mint a párja. Itt, középen Erzsébet fiával, Mátyással áll, aki gyengéden átöleli őt, de jobb kezében egy kardot tart. A háttérben itt is a középkori vár látszik, a stilizált címer a hollóval, gyűrűvel kicsit lejjebb, Mátyás alakja mellett.

Tőlük jobbra és balra két-két jelenet a "főhősök" életének meghatározó eseményeit mutatja. A felső szinten megjelenített részletek harci jelenetet mutatnak, a kor jellemzőjeként. Itt is és az egész alkotáson megfigyelhető a sajátos síkbeli ábrázolás. Az oldalsó képek szereplői mindig a középső vonal felé fordulnak, a különböző táblákon a "sokszorozott" alakok tömeget sugároznak.
A jobb oldalon az alsó táblán értelmezésem szerint a Hunyadi-család hívei sorakoznak. Ugyanebben a síkban, a másik oldalon a ravatalon fekvő koronás ifjú Erzsébet idősebb fia, Mátyás bátyja, akit V. László Budán – mindössze 26 évesen – Cillei meggyilkolása megtorlásául kivégeztetett. A halott fiút gyertyát tartó asszonyok sora siratja. Tulajdonképpen ez pontosítja a kort, a "hős asszonyt" két fiával látjuk, egyiket elvesztette, másikat a harcos jövő felé indítja.

Az alkotás középvonalán végigfutó felirat: "Non progenerant aquilae columbas" (fordítása a Magyar közmondások nagyszótárában talált hasonló mondás alapján: A sasok nem nemzenek galambot).

Időközben sugallatot kaptam az alkotóra vonatkozóan: Ohmann Béla lett volna. Sajnos, Prohászka László tanulmánya cáfolja ezt, mert kifejezetten a bejárati oszlopokon ma már nem látható domborművekre szűkíti Ohmann kapcsolódó munkáit: "bejárati oszlopaira a Tudomány, a Hit, a Művészet és a Haza allegorikus bronz domborműveit mintázta meg 1938-ban." Ez pedig az ott forrásként jelölt egyik könyv oldalain megerősítést nyert (Bajó Gy.)

---