Domborműves emléktábla. Kisdedet tartó anya fölé hajló orvost ábrázol.

A Semmelweis utca sarkán Semmelweis-emléktábla emlékezik az utca névadójáról, az „anyák megmentőjéről".
Az kép a békés gyermekvárás/fogadás ideális, ma már hétköznapi jelenetét ábrázolja, ami a 19. században nem volt egészen természetes.

Semmelweis Ignác (1818–1865) nagy felfedezése egy egyszerű, hétköznapi megfigyelésre alapult. Megfigyelte, hogy kollégái – akár saját maga az, aki – terjesztik a szepszist, okozzák a halálos gyermekágyi láz kialakulását. Osztályán bevezettette a klórvizes kézmosást, kórtermek előírta a rendszeres takarítást, szellőztetést, és a gyakori ágyhuzatcserét.
A kórokozó kimutatásához nem jutott el, de tevékenysége következtében jelentősen csökkent a szülés utáni halálozási arány. Másrészt a korabeli orvostársadalom nem ismerte el, nem követte példáját. Csak az évszázad végén, egy angol orvos figyelt fel a módszerre, alkalmazta és a kedvező tapasztalatok hatására terjedt el ez a ma már alapvető higiéniás eljárás.

---