Az épület 1911-ben épült, tervezői, Löffler Sándor és Béla építészek elképzelései szerint. Stílusa: szecessziós, funkciója szerint bérház.
Kisebb díszítések láthatók az ablakok alatt és fölötti falfelületeken. Az első és negyedik emeleti erkélyeken látható korlátok is figyelemre méltóak, erősítik a homlokzat vonzó kiegyensúlyozottságát.
A házat 2005-ben felújították, ami hihetetlen változást jelent. A felújítás előtti állapot látható a következő linken: http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Reviews&rop=showcontent&id=56

Az alkotás (lehetséges) anyaga kifejezetten zavarba hozott. Fényképezés közben nem tűnt fel, de itthon, a fotókat rendezve megbizonyosodtam róla, a jelenet hátterét egyértelműen mozaik-szerű kerámia-díszítés adja, míg a két szélen és középen is felbukkanó virág-díszítések is láthatóan színesek. A résztvevő alakok textúrája azonos a virágokéval, így egyéb dokumentáció hiányában terrakottának gondolom, így ezt jelöltem.

Az első emeleti erkély az ötös tagolású homlokzat középső három részén fut végig, amit teljes szélességében (a korlát magasságáig) összefüggő dombormű borít.
A dombormű játszadozó pucér gyermekek és "hiányos öltözékű" nők vidáman hullámzó együttesét mutatja. Az alkotás lényegében három részre osztható, középen egy hölgy osztja ketté, a két szélen, a virágcserepek mellett is egy-egy hölgy teste határolja a teret, közöttük játszanak, táncolnak, bohóckodnak a kis lurkók, míg itt-ott fel-felbukkan egy-egy kis állat (béka, csiga, lepke) is.
A résztvevők sajátos, antik stílusban formált hajviselete különösen érdekessé teszi az együttest.

---