A Kiskirálylányt, a Duna-korzó korlátján ücsörgő szobor eredeti, 50 cm-es kisplasztikáját 1972-ben készítette Marton László (1925-2008) Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész.

A művészt első házasságából született, legidősebb lánya ihlette meg, aki gyakran játszott királylány jelmezben, az édesapja által készített újságpapír koronával a fején a Tabánban, és otthon is, a fürdőköpenyt palástnak képzelve. Ez a kép indította édesapját, a művészt e kis szobor megalkotására.

Így ír erről Marton László: „Első házasságomból született Évike, aki 5 éves korában, kiskirálylány jelmezben játszott a tabáni játszótéren. Ahogy ezt láttam, rögtön megvolt a téma. Kiskirálylány címen meg is mintáztam. Egy elegáns helyen, a Duna-korzón helyezték el. Budapest szimbóluma lett. „ (részlet Marton László Életutam című önéletrajzi könyvéből.)

„A saját lányomról mintáztam - meséli Marton László a műtermében (2008) -, lehetett talán hat éves és a kertben játszott. Királylánynak öltözött: egy fürdőköpenyt terített a vállára, koronát tett a fejére. Sikerült elkapnom ezt a pillanatot és rögtön éreztem, hogy ez egy jól sikerült az alkotás. Évekkel később a főváros egy szobrot kért tőlem. Azonnal a Kiskirálylányra gondoltam és szerencsére sikerült megtalálnunk neki azt a helyet, ahol jól érzi magát a szobor.”^[1]

E szobor nagyobb méretben 1990-ben került a Duna-korzóra, és másodpéldánya Tapolcára, a művész szülővárosába. Ugyanezen szobor másolata áll még Japánban is - a művész adományaként -, a Tokyo Metropolitan Art Space kulturális központ koncertterme előtt is.^[1] Az eredeti kisplasztika(1972) a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

Wikipédia:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kiskir%C3%A1lyl%C3%A1ny

http://hu.wikipedia.org/wiki/Marton_L%C3%A1szl%C3%B3_(szobr%C3%A1sz)