„…A drámai téma plasztikai megjelenítése, szimbólumrendszere illeszkedik a helyszín adottságaihoz, az eddig épített és természeti térelemekhez, pl. a közeli 1956-os Fáklya gondolatiságához, a városi hivatal közelségéhez, valamint az itt található fákhoz.

Ezért „lélekportrék” az emlékezés gyertyalángjai. A térkialakítás a mű gondolati tartalmát erősíti. Egy új nyírfát is ültettünk a főjegyzők mellé, mert a nyírfás liget felidézi a mártíromság erdei helyszínét.

A közvetlen környezet burkolata, rajzolata emlékeztet pl. a kor szimbólumára. A torzított, fekete-fehér színű, komor ötágú csillagok egyben jelképezik a kivégzésükkor a földön elterülő testeket is, amelyekből gyertyaként világít az utókor számára a mártír főjegyzők lelke.

A gyertya lángjában a főjegyzők eredeti fényképek alapján formált arcképei „lobbannak fel” stilizálva, a láng egész alakjukon keresztül fut fel, az ég felé.”

Idézet: Szórádi Zsigmond

Megjelent: Basa László; A sülysápi példa
http://tapiokultura.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2432:a-sulysapi-pelda&catid=15&Itemid=101