Egy véletlen, de "sorsszerű" találkozás egy iskolában! Szókontor Pali bácsi ebben a Hajózási Szakközépiskolában tanított. Már visszavonult, de kis szobáját megtartotta, napjai nagy részét ott tölti. Az iskolában pedig nem csak személyes tárgyai, emlékei, hanem alkotásainak némelyike is megtalálható.

Ahogy elnézem, ez az alkotás munkásságának legmodernebb darabja. A téma hű a környezethez, az iskola profiljához.
Az anyag sárgaréz. Az alkotás léptékéhez képest óriás hullám csap fel a magasba. Gyönyörű ívet ír le, tarajos, nagy hullám. Úgy látom, a sirály lecsapni készül, nyilván halászik. Egy vonalat húzva, az áramlatok adta ívben vetődik a vízbe. Persze lehet, csak én látom így, mint ahogy először én is máshogy láttam, hiszen mégis csak absztrakció.

Ami visszafordíthatatlanul jó érzés, sikerült örömet szereznem az idős művész-tanárnak. Fénykép készült a művéről, amit aztán vele együtt is megörökítettem. Kérte, valahogy kaphasson belőle.
Beszéltem a digitális fotózásról és az internetről, arról, hogy nem nyomtatásban fog megjelenni.
De lesz fénykép, hiszen megígértem. Jubileumi albumába már nem kerülhet be, de emlék, alkotó munkájának dokumentuma.

---