Amikor csatlakoztam a laphoz, adta magát, hogy a lakóhelyemen élő, alkotó művész alkotásait felkeressem. Sikerült is pl. egy pirogránitból készült kút formájában (szeretem azokat a madarakat!), de lényegében korai munkáit nem találtam.

Ez a plasztikai alkotás, ami a Sugár Üzletközpont előterében volt /egykor/, ugyancsak vonzott. Persze, úgy gondoltam, odamegyek, lefényképezem és készül a lap. Csalódás (mint annyiszor), a kútnak hűlt helye.
Fényképet kerestem úgy 5 évig, de ebben nem vagyok valami jó. És egyszer csak megérkezett a kerületi újság, a Hírnök egy száma (ld. 3. forrás) és megtudtam, a keramikus művész kiállításra készült (helyszín: a RAM), ahol eddigi életművének jelentősebb alkotásait, ill. azok megidézésére alkalmas makettjeit is kiállítják,. így "az egykori Sugár Áruház medencéhez kapcsolódó, 3 méter magas kerámiaplasztikájának makettje" is szerepel. Úgy gondoltam, ez legalább annyira szemlélteti majd a művet, mint egy fénykép, bár titokban reménykedtem egy illusztráló képben is.
Nem voltam nagyon szerencsés, többször kellett menni, míg helyén találtam a makettet – ám fényképet, ami az összképet mutatja nem.

Akkor nagy levegőt vettem és felhívtam magát, az alkotót. Szívesen fogadott, bár betegsége miatt a találkozó időpontja elhúzódott, de végül sikerült a beszélgetés, ill. nekem ajándékozta azt a prospektust, ami életművéről – 2004-ig (3. forrás) is áttekintést ad, de abban találtatik az áhított fénykép is.

A történet: A Sugárban már korábban volt egy óriási medence, ehhez kapcsolódott a megrendelés 1981-ben egy kerámiaplasztika elkészítésére. Korábbi munkáinak tapasztalatait alkalmazva készítette el a művésznő az oszlop-plasztikát, mint "önálló szobrászi-építészeti egységet", ami "megbontott henger-elemekből" épül fel.
Közelebbről nézve, talán ebből adódik, hogy az oszlop képe – adott szögből nézve, ill. körbejárva – változó magasságban, de meglehetősen hasonló mintázatot mutat, mintegy csavarodva az oszlopon.
Ide tartozik, hogy később (1991-ben) a kút "átértelmezésére" érkezett megbízás, amiről annyit tudok, hogy a zöld szín volt az irányadó.
Aztán jött a privatizáció ideje. Ahogy hallom, a kút útban lehetett, hiszen ezt a "holt teret" nem lehetett kiadni, így lebontották.
Szomorú a szomorúságban, hogy erről semmiféle értesítés nem érkezett, a mai napig sem. Hiába, minden jogi szabályozás, az alkotó szerzői jogait rögzítő törvény, a "A mű egységének védelmét" biztosító paragrafus, ezt az alkotást is szó nélkül távolították el a helyéről.

Úgy tűnik, minden jogok birtokában az alkotó mást nem tehet, mint keserű szájízzel tudomásul veszi a történteket és közben csendben, szorongva gondol azokra az alkotásaira, amiről ilyen konkrétum nem jutott a tudomására.

---