A Dolgozók Lapját böngészve találtam egy kis cikket és archív képet egy szoborról. Megnéztem nálunk, de nem találtam feltöltve, na akkor gondoltam, járjunk utána. A cikket átfutva nem volt leírva a település, ahol a szobor áll, csak egy művelődési ház neve. Elkezdtem kutatni, és nagy nehezen kiderítettem, hogy a Sárisápi művházat hívták régen így. Beütöttem a keresőbe, de nem találtam említést a szoborról. Ekkor telefonos segítséget kértem a sárisápi könyvtártól, ami pont a művházban van. De nincs külön telefon vonal oda, így a portás volt olyan kedves és felvitte a telefont a könyvtáros hölgynek. Rövid bemutatkozás után feltettem a kérdést: "található-e a művelődési ház kertjében egy olvasó alak szobor?" Jött a válasz, ami szerencsére igen volt. Yes! Megvagy! mondtam magamban boldogan. Akkor nincs mese, fel kell keresnem és le kell fotóznom. Leérve Sárisápra egy szép szocialista realista bányász művelődési házat találtam, ami 1960-ban épült és mint kiderítettem, egy soproni művház kicsinyített mása. Belépve a kertben balra megpillantottam a várva várt, szép, kétszeres életnagyságú olvasó férfi alumínium szobrát. Közelebb érve rögtön megsimogattam, mert mindig így szoktam, csak utána fogtam neki a fotózásnak.
Sajnos a történet nem tökéletesen happy and, mert nem találom a szobor alkotóját. Mivel a cikkben nem említik, gondoltam találok rajta egy szignót ami segíthet, de nem volt.

Kutatás közben az artportalon találtam infót egy Vasas Károly bányászemlékműről, de ilyen alkotást nem találtam a községben. Lehet hogy elírás, és ő készítette az olvasót, de lehet hogy azt az emlékművet már lebontották, és Vasasnak semmi köze a szoborhoz.

De még is csak happy and, mert Cédrus Wehner könyvében szerepel a szobor, és jól gondoltam, mert Vasas készítette. Köszi Mari!!!!!!

Íme a cikk, ami után elindult a nyomozás:
"Séta egy szobor körül

A szobor a művelődési ház udvarán áll, pázsit övezi. A nemesen egyszerű alkotás megérdemli hogy elidőzzünk körülötte. Fotós kollégám a ..beszédes gép álláshoz” keresi a távolságot, a pózt — a szobor mindezt egy fémbe öntött jelképes gondolat örök mozdulatlanságával tűri. Magam meg eltűnődöm. Találó ez a figura itt a talapzaton. Ui, pihen, könyv a kezében. Olvasó munkás? Pihenő munkás? Több, jelképesebb. Vagy talán csak így: egy mai munkásember és az új élet adta lehetőségek. De mintha moccanna a szobor, feszül az izma, szemét kissé összehúzza. Igaza van. Nem lehet egykéi szóban kifejezni a munkásember életét, múltját, jelenét, holnapját. A környezet elmerül, ketten maradunk a szoborral.
Elölről nézem. Valóban pihen, lazán fekszik, tenyerében a könyv. Napi munka után inkább csak ízlelgeti a szellemi táplálékot. Arcán, felső testén az izzadtsággal keveredett szénporszemcsék a pórusokba rakódtak. Fáradt.
Kissé odébb állok. Utánam néz. Nyakizma megfeszül, s vele a teste is. Rejtett energiák gyülekeznek izomkötegeiben. Figyel. Egykor, amikor élet-halálharc folyt e föld becsületének védelméért, itt fegyver is került a kézbe, itt kevés volt a csendes-tehetetlen dac. Most látom, hogy arca nem aprólékos-részletesen kimunkált. Elmosódnak a személyes jegyek, mint azokon, akik életüket adták a magyar munkások becsületéért, mint azoknak, akiket „névtelen hősökként” emlegetünk, ha negyedszázados történelmünk eredményeit számokban-létesítményekben, általában a táj és a magyarság arculatinak változásában akarjuk megmutatni-kifejezni.
Nemesen egyszerű alak. Ha felkelne, s leszállna a kéménymarkú vájár, nyúlánk, feszes idegzetű őrmester, inas derekú csillés, de épp így lehetne buszvezető, kőmíves, traktoros, vagy bárki, aki tudja, hogy egy igazság van: az életért, a kenyérért meg kell dolgozni.
Ez a táj termi a kemény embereket, akik azonban belül meleg lángocskát hordoznak magukban. Ez viszi őket az énekkarba, hogy dalba öntsék érzéseiket, a fúvószenekarba, hogy a hangszernek is ember-urai legyenek, a sakktáblához, hogy lépéskombinációkban győzzék le ellenfelüket, a Déryné Színház előadásaira, a fotókörbe, a könyvtárba...
Felriadok a csapongó hangulatok, gondolatok közül, mert autó zúg el a kerítés előtt, az utcán. A felvétel is elkészült. Folytathatjuk a körsétát a községben. A szobor pedig, ez az örök-mozdulatlan, másokban is gondolatokat ébresztve marad a Sziklai Sándor Művelődési Ház udvarán."

---