A Fiumei úti temető 35-ös parcelláján állították fel Csók István korán elveszített felesége (születési nevén: Nagy Julia) számára készíttetett síremlékét, ahová több, mint 30 év múlva követte őt férje, a Kossuth-díjas festőművész, a nagybányai művésztelep egyik megalapítója.
A síremlék gyönyörű nőalakja Csók egyik festményének (Thámár) vonásait idézi. Lenyűgöző, ahogy a síremlék oszlopából kibontakozik a párnákon – talán felhőkön – könyöklő szépséges asszonyi alak, akinek testét elvétve csak egy fátyol takarja.

Az elmúlt évben kezdődött a festő születéséének 150. évfordulója alkalmából rendezett Csók150 emlékév, aminek az idei évre"áthúzódó" eseményeként, valamint kapcsolódóan a festő halálának ez-évi 55. évfordulója alkalmából felújíttatták az emléket és koszorúzással emlékeztek az ott nyugvókra.
(A restaurálást a tanár és két növendéke végezte, név szerint ld. a koszorúzásról szóló cikket.)
Az emlékév eseményeiről: http://www.csok150.hu/index.php/tudastar/5-csok150-emlekev
A február 1-i koszorúzásról: http://www.csok150.hu/index.php/40-55-eve-halt-meg-csok-istvan-koszoruzas-a-felujitott-siremleknel

A sírkő talapzatánál Ady Endre "Az Úr érkezése" című versének záró sorai olvashatók:

„És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.”

---