A talpazat 23 tömbből - haraszti mészkő - épült (160-460 cm). Vörösmarty ülő szobra carrarai márványból készült, és 330 cm magas. Körülötte a társadalom minden rétegének képviselői állnak. A bal sarokban a Szózat megcsendülésére a munkás leteszi pörölyét, átöleli a feleségét és a kisfiát. Egy kislány bokrétát tart, baljával megfogja a füzért tartó nő kezét, mellette díszmagyar-ruhás férfi, akihez leányka simul. Jobb oldalt nőalak, karján csecsemővel, előtte iskolásfiú. Öreg paraszt botjára támaszkodik, mellette zászlótartó. Kisdiák énekel. A szélen földműves és parasztlány áll. Hátul ülő úrilány és felnőtt diák, mellettük pásztorfiú. A jobb oldalon párja egy parasztlány. Matrona unokájával. A mellékalakok 275 cm-esek. A szoborcsoportok 21 db carrarai márványtömbből állnak.
Felirat: (Rákosi Jenő indítványára) 'Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar.'

'... Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, ...'

Ki gépével fotózta a „Vörösmarty Mihály - szoborcsoportot” – talán nem tudhatta, hogy az más „szoborlap” témát is rejteget. A fotós a táj fölé szállt pilóta szemével nézte azt.

Pedig a „Zászlóhordozó diák” alakja egy szobrász szobra. Egy érdekes életútú, félig magyarrá váló finn szobrász arcélét több évtizede hordozó valóság, másnak- részlet, „térkép”.

Yrjö Liipola

Üldözték az oroszok, cárostól. Menekülnie kellett hazájából, hazánkba menekültként érkezett, 1904.-ben
Szobrászatot tanult, a császár megvásárolta kiállított alkotását és beszélgetett vele.
Lakott a fővárosban, élt Szolnokon, szerette Erdélyt.
A szobrászat mellett finnre fordította - mások mellett - Móricz Légy jó mindhalálig-ját.
A szobrászat és az irodalmi munka mellett 1925-től 1934-ig Finnország konzulja hazánkban, 1935 és 1937 között hazánk konzulja Finnországban.
Tanult Turkuban, Firenzében, Berlinben és Párizsban.
1934-ig élt hazánkban és több mint száz művet alkotott.
Magyar nyelvű könyvtárát a finn közművelődésre hagyományozta.

Az emlékező utókor emléktáblája a szoborcsoport talapzatán, szobra előtt látható.
http://www.finland.hu/public/default.aspx?contentid=167943&nodeid=39306&contentlan=28&culture=hu-HU

Egy néhány sor életéről, ( A megjelenő lapon keresd ezt a címet - Erdély és Fennoskandia):
'Benedekné dr. Szőke Amáliával Tófalvi Zoltán beszélgetett


...'- 'A finn képzőművészek 1907-ben mutatkoznak be először magyarországi kiállításon. A hatás óriási volt. Gallén Kallelát állami nagy aranyéremmel tüntették ki' - olvasom Erdély és Fennoskandia című kötetében. Ma már kultúrtörténeti kuriózum, hogy két finn képzőművész éveket, évtizedeket töltött a század eleji Magyarországon, és gyakran megfordultak Erdélyben is.

- Századunk első felében Yrjö Liipola (1881-1971) finn szobrászművész volt az, aki valóban kitűnően ismerte nemcsak Magyarországot, hanem Erdélyt is. 1904-ben politikai menekültként került Magyarországra. Itt tárt karokkal fogadták. Liipola legkedveltebb tartózkodási helye Körösfő volt. Annyira azonosult Kalotaszeg népével, hogy gróf Zichy György budapesti festőművésszel közösen együtt aratott a körösfőiekkel. A bánffyhunyadi vásárra népviseletbe öltözve mentek el, senki nem ismerte fel, hogy nem odavalósiak. 1908-ban Siklódy Lôrinc, székely szobrász barátja meghívta Borszékre. Vonattal indultak Kolozsvárról, és megérkeztek... Szovátára. Három hetet töltöttek Szovátán. A Medve-tóról, a sósvíz gyógyító hatásáról, a világon szinte egyedülálló heliotermikus mechanizmusról olyan alapossággal írt, hogy a balneológusok is gyakran idézik. Liipola Borszéken mintázta meg a fejszéjét fenő székely favágó alakját, amelyet egy budapesti tárlaton Ferenc József vásárolt meg tőle, személyesen is elbeszélgetett a tehetséges, fiatal szobrásszal.

Yrjö Liipola (Yrjö a magyar Györgynek felel meg - T. Z.) ugyanúgy beépült a magyar képzőművészeti életbe, mint a másik finn politikai menekült, Gellén-Kallela. A finn képzőművészek 1907. évi budapesti kiállításáról írta Lyka Károly: '...minden festés, szobor csupa szófukarság, mintha csak akkor ejtenének ki egy-egy mondatot, ha abba belefoglalhatnak egy egész hónapra való mondanivalót. Az egész terem rendületlenül komoly, de nem komor. (...) Jókedv nincs itt - érthető, hisz akkor még orosz járom nyomta őket -, de alig van bánat is. Valamely férfias elhatározottság az alapvonás.' ...
link


Az őt megformázó művészről és alkotásairól, a korról itt ( Az írásban szerepel Kallós 'Férfi fej' alkotásáról készült kép alapján nagy valószínűséggel szintén Liipola volt a modell.):
link

A témáról műlapot készíteni nem lehet, mert az, az emlékmű „darabolását” okozná. Az élet – az utókor emlékezői – Liipola emléktáblájával ezt figyelmen kívül hagyta. Megtehették – szerencsénkre.