Az angyalföldi Gárdonyi Géza Általános Iskola lépcsőfeljáratánál látható a névadó, Gárdonyi Géza emléktáblája, amit ugyancsak az alkotó mutatott nekem Jubileumi emlékkönyvében, mint munkásságának egyik darabját.

Gárdonyi Géza , születési nevén Ziegler Géza (1863– 1922) íróként, költőként, drámaíróként is ismert, miközben újságíró és pedagógus is volt. "A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között."
Úgy érzem, a portré hűen adja vissza a arcvonásait. Ugyanakkor érdemes elolvasni személyiségének leírását https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A1rdonyi_G%C3%A9za#Szem.C3.A9lyis.C3.A9ge
Életútjának állomásait, tevékenységét, pályafutását nyomon követhetjük a Wikipédia szócikkében (ld. a második forrást).

Termékeny és szerteágazó munkásságából nehéz választani. Mégiscsak idézem. Az aktualitás jegyében a tavaszra/márciusra tekintettel:

"Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya." Az én falum; (I. kötet. Márciustól decemberig) Március: http://mek.oszk.hu/00600/00657/html/01.htm

---