Az alkotást a település művelődési háza előtt áll. A hetvenkilenc hősi halált halt sárisápi bányászok emlékművét a Dorogi Bányász Szakszervezeti Szövetség és a Sárisáp Község Önkormányzata állíttatta, 1995. december 2-án.
A kompozíció frontján egy egészalakos, csillének feszülő bronz bányászfigura áll. A csille mögött mészkő oszlopon kalapácsos, babérágas bányász jelkép látható, mellette a hetvenkilenc nevet tartalmazó márvány emléktábla. Az emlékművet Árvai Ferenc szobrászművész készítette.

Az alkotást valamikor megrongálták, így ma már nem látható a bányász figurája. Hollétéről és a pontos lebontás dátumáról nem találtam információt.

"Sárisápon felavatták a bányászemlékművet - Hetvenkilenc elhunyt nevét sorolták
A márványtábla derékba tört életekre emlékeztet

A sárisápi kultúrház előtt a szemerkélő esőben ünneplőbe, sokan a bányászok szénfekete egyenruhájába öltözve, hallgatta szombaton délelőtt Himnuszunkat a hősi halált halt sárisápi bányászok emlékműve avatásának nyitányaként.
A csaknem háromszáz megjelentet Haracska Ferenc polgármester köszöntötte, majd a dorogi szénmedencében 1781-ben kezdődött bányászkodás történetének néhány részletére emlékeztetett. A több mint kétszáz év alatt sokszor várták aggódva a föld alól az apát, a testvért, a férjet, a gyermeket. Az aggódást volt, hogy a gyász váltotta fel. Hetvenkilenc, hősi halált halt bányász nevét sikerült összegyűjteni, de mint a polgármester elmondta, sajnos, többek neve a történelem homályába merült.
Miután Stikker László elszavalta Polgár István A bányász című versét, Wágner Ferenc, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége dorogi szervezete elnöke mondott rövid avató beszédet. Az emlékezés perceiben is megragadta az alkalmat, hogy a jelen gondjairól, valamint a lehetőségekről is szóljon.
Árvái Ferenc szobrászművész alkotásáról Wágner Ferenc és Haub Ferenc, a helyi nyugdíjas bányász alapszervezet titkára emelte le a fehér leplet. Előtűnt egy fekete csillének hátával nekifeszülő, elszánt bányász, mellette fehér márványtáblán arany betűkkel a hetvenkilenc név.
Miután Rédei József kanonok, helyi plébános kérésére a megjelent hívek közösen imádkoztak az elhunytakért, hosszú sorban lépdeltek a koszorúzók az emlékműhöz, és helyezték el a kegyelet, az emlékezés virágait. Közben két tanuló sorolta a neveket.
Minden név egy-egy derékba tört életet és sok-sok emlékező családot jelent. A szemekben megjelenő könnycseppek tanúsága szerint kitörölhetetlenek az emlékek.
A helyi bányász fúvószenekar előadásában felhangzó bányászhimnuszt az egyre sűrűbb esőben a megjelentek együtt énekelték a sárisápi dalárdában. Erőt sugárzóan zengtek az ismerős sorok, aztán hirtelen lett csend. Nagy, emlékező csend.
Fenyvesi Károly"

---