Az ördög a részletekben rejlik. Ez jutott eszembe, miközben feltöltögettem ma este, a tegnap délelőtt készített fotókat a 14 négyzetméter nagyságú kerámia domborműről. Kevés, ennél szebb, részletesebben kidolgozott kerámiát láttam életemben. Növényeket, ilyen mennyiségben, és részletességgel, meg egyáltalán nem. Hirtelen nem is tudom, milyen növények ezek, de az is lehetséges, hogy stilizált virágokat ábrázol az egész mű. Színeiben a meleg sárga, a zöld, és a barna árnyaltait látjuk, tehát valójában igen kevés színt használt a keramikus.

Talán egyetlen fotót készítettem az egész alkotásról. Hazafelé a buszon jutott eszembe, hogy mi van, ha az az egyetlen kép nem sikerült...
Szerencsére ez nem így van, úgyhogy a teljes, egész falat betöltő (és sehol nem eltakart) dombormű mindenki számára látható, akit arra vet el a sorsa.

Hogy észreveszik-e az ottaniak? Vagy vetnek-e rá néha csodálkozó pillantásokat? Hiszem, hogy így van, az ottani gimnázium kollégiumában lakók, főleg ha művészeti tanulmányokat is folytatnak, talán meglátják, és meg is nézik alaposan...

A kerámia-lexikonban eredeti elhelyezési helyszínnek Békéscsaba, Iskolacentrum: Kossuth Kollégiumot adtak meg, de ilyen nevű intézmény régen nem létezik már a városban.

A Szegeden, 1938-ban született Takács Győzőnek viszonylag sok művét helyezték el Békéscsabán. Ezek egy része elég nehezen felderíthető, mert az intézmények, melyekben elhelyezték őket, megszűntek. Hogy a művek, a hasonló kerámiák sorsa mi lett, arra én is nagyon kíváncsi lennék. A 2000-es évek elején megjelent forrás szerint még mindegyik alkotás a helyén látható. De valójában azóta eltelt újabb 10–15 év...

---