Igen régen, de szerencsére nem túl gyakran fordulok meg ebben az intézményben. Az biztos, hogy 1997 utáni időktől, mert ez a szobor mindig is ott volt a földszinten. Végtelen nyugalom és türelem, pedig minden valószínűség szerint beteg, ha ott ül.
Mindig ez jut eszembe róla, ahogy elnézem fegyelmezett alakját, egyenes hátát, rendezett haját, ahogy mindkét kezét szimmetrikusan combján nyugtatja, míg ruhája alakjára simul, csak szoknyája redőzete látszik kétoldalt.

A beteg, aki türelmesen vár, várja a sorát, várja a gyógyulását, várja az idő múlását.
A beteg (patient), türelmes (petient). Évtizedek óta képes ott ülni és várakozik fáradhatatlanul.

A szobor alkotója (ahogy a talapzatként szolgáló állványra rögzített réztábla mutatja): Molnár Péter szobrász. Most figyeltem fel az Artportal cikkében annak egy mondatára: "Szobrászatának alapanyaga legelsősorban a fa, amelyet az organikus jelleget megőrizve munkál meg."
Meglep, ehhez képest ez a szobor a Köztérképen tőle az elsőként szereplő fából készült alkotás. Ami megfigyelhető az idézet második részének igazsága.Tiszteli az anyagot, hagyja érvényesülni a fát, amiből a szobor készült. Jól látszik az erezet, a simára csiszolt göbök vonulatai, sima egységben az anyag, a mozdulat, a figura.

---