Újra egy kirándulás olyan területre, amit nem terveztem és valószínű, továbbra sem lesz ilyen. Amikor megláttam a cégért – évekkel ezelőtt, úgy gondoltam, ez egy jobb sorsra érdemes iparművészeti alkotás, bonyolultsága és sokrétűsége révén megérdemli, hogy megjelenjen. A fényképek már régen elkészültek, sőt többször is fotóztam (bár most csak a 2012-es fotókat találom). Ám láttam a híres-neves cukrászda cégérét néhány héten belül, jelentem meg van, hibátlanul.

A marcipánról híres cukrászda és a hozzá szorosan tartozó múzeum 2003-ban nyitott Szentendrén. Patinás intézmény, egységes profillal, design-nal.
A cégér mindent ígér, ami odabenn remélhető, kávé, tea fogyasztására alkalmas csészét, kannát diszkrét terítőn elhelyezve. A hely emblémájának tekinthető páva csőrében a cég nevének felirata lóg, a madár maga, teste, díszes tollazata míves kovácsoltvas kidolgozása felhívja magára a nézelődő figyelmét.

A problémám, amiért eddig váratott magára a műlap az volt, hogy nem találtam szignót se, de hiába kerestem, semmilyen formában nem találtam meg az alkotó nevét. Természetesen hívtam az üzletet, de ott csak konkrétumként annyi információt kaptam, nem lelhető fel az alkotó, sajnos már meghalt. Én viszont nem megrendelőként érdeklődtem, de kitartóan.
Az "ügy", ha igaz, a tulajdonos hölgyig is elért. Az alkotó azonban továbbra sem ismert, nem jutottam hozzá a remélt információhoz.

---