A Békás tavi tanösvény első, kezdő állomása a Lepkéket bemutató "plasztika". Természetesen, a Lepkék itt is fából, és felnagyítva láthatóak.

Talán ez a legveszélyeztetettebb mű, mind közül. Kézközelben van, többször pótolták már a letört, eltűnt lepkéket. Nekem mégis mindig úgy tűnik, hogy hiányoznak közülük.
Pár, hatalmas, természetes követ helyeztek el alapnak, és ezekre ragasztották oda a Lepkéket.

Aki véletlenül megnézte az eredeti forrást, az láthatja, hogy gyakorlatilag évek óta két szó áll a Tanösvényt bemutató egy mondat mellett: "feltöltés alatt"

Gyakorlatilag egy képes bemutatón kívül, nem sok minden forrás volt az alkotások bemutatásához, pedig a tájékoztató táblák nagyon precízen, és pedagógiailag is jól kidolgozottak.

A "minden korosztályt szeretnénk megszólítani" egyetlen tanösvénnyel elvvel, van egy kis probléma. Csak a legegyszerűbb esetet vegyük. Elindul egy négytagú család, és elhatározza, hogy végigsétál, itt, és valóban követi a számokat, és annak megfelelően mennek. Az egyik gyerek mondjuk öt, a másik kilenc éves. Az öt éves megnézi, megtapogatja a lepkéket, a nagyméretű Vakondot, felmászik a Mezei nyúlra. Olvasni még nem tud, a kísérő táblák még nem izgatják, hiába esztétikusak, színesek, figyelemfelkeltőek. A kilenc éves, már a Lepkés táblánál elfárad az olvasásban, tudniillik rengeteg az információ, olvasni való a táblákon. A Vakond mellé mindketten felmásznak a homokdombra, és a Mezei nyúlra is. A Bogarak már nem való a nagyobb gyereknek, a Gímszarvasra meg a kisebbik nem tud felmászni...
Közben anya, meg apa, csak olvas, és olvas. Megválaszolják a feltett kérdéseket, míg a gyerekek játszanak. És, fél szemmel figyelnek, hogy le ne pottyanjanak...

Nem folytatom, el kell jönni, végig kell élni gyerekekkel.

Az ötlet kiváló volt, és most is az. Mostanáig úgy tűnik, folyamatosan gondozzák is az eszközöket. Remélem, ez a jövőben is így marad, sok debreceni gyerekes család örömére.

---