A házasulandók Barcsay Jenő egész falat betöltő mozaikképe előtt mondják ki a boldogító igent.

Kabdebó Lóránt 1984-ben megjelent A műhely titkai című interjúkötetében készített riportot a művésszel. Az ide vonatkozó részt bemásolom, mert itt Barcsay maga mesél az alkotásáról:

"... nagyon szép feladatot kaptam a XVII. kerülettől. Rákoskeresztúron egy több célt is szolgáló épület előadótermének egyik jó és szép méretű falára komponáltam egy nagy tervet, amelyet 1982-re el is készítettek. Ezt a mozaikomat is Krizsán rakta és építette be. A társadalmi ünnepek rendezvényeire (házasságkötésre, politikai összejövetelekre stb.) használt teremben található. Egyetlen mozaikom, amelynek a terét úgy alakította ki a kivételes tehetségű belsőépítésznő, hogy a kép együtt él a környezetével. Rózsa Gyula, a kiváló kritikus pedig nem sajnálva a fáradságot, ott helyben alaposan megnézte ezt a körülbelül 13x2 méteres mozaikképet, és szakszerű kritikájával - gondolom - segített kapcsolatot létrehozni a kép és a közönség között.
- Milyen problémák izgatták ennek a mozaiknak a megalkotásánál?
- Hogy ne legyen olyan, mint a többi, valami újat tudjak hozzá adni. A képen rozsdás vörös szín uralkodik és különös alakú fekete foltok ritmusa teszi gazdagabbá ezt a nagy vörös mezőt. Azonkívül a vöröst megkontráztam kék foltokkal, amelyek ábrázolnak is meg nem is, inkább jelképesen utalnak bizonyos természetben látott formákra, például az emberre is.
- Tehát a tárgyak és az emberek ismét jelen vannak, csak új arcot öltve?
- Elvontabban, sokkal elvontabban."

A szövegben Krizsán István mozaikkészítőre történt utalás, mert bár Barcsay minden mozaikjának készítésénél jelen volt, sohasem ő maga rakta fel a mozaikdarabokat, inkább irányította, felügyelte a folyamatokat.

---