Ennek a kis templomnak mesébe illő előtörténete van. Hogyan is sodort az árvíz egy Mária-képet 1811-ben erre, aminek kapcsán származtatható a "Máriakő" elnevezés, ami mellett csörgedezett az Arany-patak. Ez a kő jelölte a helyet, ahol 1865-ben felépült a neoromán stílusú kegykápolna (akkori nevét is róla kapta), a kegykép pedig mai napig legféltettebb kincsük maradt.
A kápolna azóta igen sok változáson ment keresztül. 1938-ban nevében már viseli a "Kövi Mária" elnevezést. A következő nagy lépés: 1942. szeptember 1-én plébániai rangra emelték, titulusa Szűz Mária Szíve... ez vezet a ma ismert Kövi Szűz Mária titulus felé. A külső-belső változások is számottevőek, mindezt precízen ismerteti a forrásnál jelölt történeti bemutatás.

1985-höz köthető a templom bővítésének és egyéb szükséges átalakítások elvégzésének gondolata. Mindezzel kapcsolatosan készült el a modern felfogású, hársfából mintázott, galamb alakot formázó ambó, ami a szertartások alkalmából a szent könyvek felolvasásához szolgál segítségül, vagyis itt, ill.. az ó-keresztény templomokban a később ennek alapján kialakult szószék helyettesítésére szolgál.
A templomhoz kötődően értelmezve: a galamb a Mária-szimbólumok rendszerében a tisztaság jelképe. Szélesebb értelemben többször előfordul a Bibliában. Noé számára például az özönvíz végének hírét jelezte az olajágat a csőrében hozó madár.
Ugyanakkor ismeretes, hogy a keresztény kultúrában a Szentlélek, a Szentháromság harmadik személyének ábrázolásának szimbóluma.

Markolt György ambója, ill. a templom berendezése 1999-ben kiegészült újabb, a kis templom képét meghatározó alkotásokkal. Az oltár: "feketekőris uszadék törzsre ültetett hársfa; hullámokból és menzából áll". A kegyképet tartó, "szabadon hullámzó hársfa-keret", ami úgy látszik, mintha az ambóhoz kapcsolódó kar lenne, ugyancsak akkor készült.

---