Dr. Zaymus Gyula neve szorosan összefonódik az Árpád-házi Szent Margit templom történetével. Építésének előzeteseként a hívek igénye kielégítésére egy társaság jött létre abból a célból, hogy a katolikus hívek számára lakásokban és pincehelyiségekben istentiszteletet tudjanak tartani. 1920-ban Dr. Zaymus Gyula (1893–1967) hitoktatóval az élen az egyesület átalakul egyházközséggé.
Eleinte vasárnaponként a Pannónia utcai elemi iskola tornatermében folyt a hitélet, amihez egy hordozható tábori oltár állt rendelkezésre. Nem sokára egy kis kápolnát rendeztek be az iskola szuterénjében. Az atya és munkatársai szervezték a környék híveit, munkásságuk kiteljesedett.
1923-ban megalakulhatott a Római Katholikus Plébánia – nem sokkal később az Árpád-házi Boldog Margit nevet vette fel –, melynek plébánosa (haláláig) Dr. Zaymus Gyula lett. Innentől egyértelmű célkitűzéssé vált a templom felépítése. Ennek érdekében adományok gyűjtésébe kezdtek. Az előkészületek során rengeteg akadállyal, bürokráciával kellett megküzdeni.
Végül sikerült telekhez jutni és 1931-re elégséges pénz is összegyűlt – részint a közadakozás, másrészt a felkutatott mecénások adományai révén – az építkezés megkezdéséhez. A tervezéssel Möller Istvánt bízták meg, akit Dr. Szendy Károly polgármester ajánlott. A templom felszentelésére 1933. október 15-én kerülhetett sor.

A plébános kevésbé ismert "arca": írói munkássága azzal, hogy könyveiből származó bevételét is a templom építésére fordította.
Írói munkásságáról a katolikus.hu cikkéből: "Képzeletgazdag, néha fantasztikus, kísérteties mesevilágot teremtett. Nyelvezete csiszolt, szereplőit jól beszélteti, cselekményei fordulatosak. Zaymus Gyula az első magyar pap, aki detektívregényeket is írt."

---

A talapzaton a felirat Quintus Horatius Flaccus (Kr. e. 65-8) Melpomenéhoz c. ódájának első sora: „Exegi monumentum aere perennius”
Magyarul:
„Áll ércnél maradóbb művem, emelkedett
emlékem, s magasabb, mint a királyi sír,
és sem kapzsi vihar, sem dühös északi
szél nem döntheti már földre, se számtalan

évek hosszu sora, sem rohanó idő.
Meg nem halhatok én teljesen.
(III. 30. 1-6. sor)”

---