Az alkotás a Kaposvári Textilművek előtt elterülő társadalmi munkában épült Ságvári ligetben (ma Hajnóczy park) állították fel 1976-ban. A hosszúkás parkban álló ősi népszokást, az alakoskodást felelevenítő bronz alkotást, Bors István szobrászművész készítette. A szobrot többször megrongálták és a nyolcvanas években már kezdeményezték áthelyezését, de csak a kilencvenes években bontották le. 2008-ban újra felállításra került a Városháza Kossuth-tér felőli oldalánál.

"Kaposvár új szobra
Népi játék és ősi művészét

Kettős aktualitása van annak, hogy bemutassuk Bors István új szobrát, melyet a napokban állítottak talapzatára Kaposváron, a Ságvári park fiatal hajtásai közt. Kaposvár új szobra ugyan még rendezés alatt álló terepen áll — a hidegtől óva védőköpenybe burkolva —, magáról a műről azonban máris úgy beszélhetünk, mint környezet- és gondolkodásformáló alkotásról.
A szoborról azért is kell most, ezekben a napokban beszélnünk, mert egyik alakoskodó magyar népi játékunk — a betlehemezés — ideje van, s ez a szokás rokona annak a játéknak, melyet Bors bronzszobra idéz.
A szobor — melyet egyébként az alkotó egyéni kiállításán, a Somogyi képtárban patinázott gipsz formájában már megismerhettünk — közvetlenül egy alakoskodó játék "rejtélyébe" avat be, sejtetve, hogy a lepelben ember bújik.
A néprajzi hitelességű megidézés plasztikailag érdekes, játékos, a maszk megmintázása szuggesztív erőt sugároz. A maszk állati fejrészeket "von össze", az alakoskodó ilyen, természetből kölcsönvett hatásokkal "sámánkodik". A szobor azonban alapvetően más céllal fogant: gondolati töltése a magyarság ősművészete egyes fejezeteinek a bemutatása.
A szobor így teljes egységet képez, noha három kultúrtörténeti fejezetből áll. A díszes, kacsaszerű madár a magyarság ősművészetének a hajnalát idézi, ez a legkorábbi réteg, az ezt követő mára honfoglalás kori nép művészetét példázza: alighanem valamennyi történelemkönyvben látunk "hasonló" tarsolylemezeket, melyeket nemesfémből készítettek az ötvösművészet ma már névtelen művelői.
A harmadik fejezet tehát maga a népszokás, az alakoskodás, a népi játék, melyet még élő szellemi tevékenységként rögzített Bors.
A népművészet szellemisége, formarendszere, de az ősi művészeteké is beépültek a kaposvári szobrász munkásságába. Még korábbi művei közül részben ide sorolhatjuk a Mikében felállított vadászemléket, mely elsősorban az anyag megmunkálásával hívja fel erre a figyelmet. A viaszban és műanyagban látható "kis" Vadász az ősi művészet és a népművészet hatását ennél is inkább mutatja. A Vadász egyik figurája, a csodaszarvas is így született, de jellegzetesen mai figura az elkorcsosult vadász. Mosonmagyaróváron állították fel azt a bronz szökőkútját, mely talán e sorban a legszebb alkotás, s egyértelműen kifejezi Bors törekvését, a magyarság ősi művészetének máig szóló üzenetváltását.
Mivel gazdagodott Bors István szobrászata? Az eszközök, az anyag megmunkálásának, a mesterségnek az őszinteségével: olyan technikai lehetőségekkel, melyekkel a ma szobrásza is csak büszkélkedhet, és olyan szellemiséggel, mely a "tiszta forrásából"-ból ered . . . Horányi Barna" ^[1]

---