Gyönyörű, napsütéses időben sikerült útra kelnem. Sajnos csak délután, ami abból is látszik, hogy a fények-árnyak milyen jól érvényesülnek az épület túloldaláról készült fotón.
Persze, mindennek meg van az előnye, az újonnan restaurált, vakítóan fehér felületek kevésbé szórták a fényt, az ötödik emelet magasságában sávban elhelyezett domborművek talán jobban megmutathatók.

Az egykor Országház-téri bérpalotát Wellisch Alfréd tervezte, aki a korszak ismert építésze és ingatlanbefektetője volt. Ez az magánház is saját részre épült (később hozzáépítették az 1912-re befejezett Zoltán utcai részt is, amit ugyan más tervezett, de ma már egy tömböt alkotnak).
A Kossuth Lajos tér "megújulásának" részeként elkészült felújítási munkákról a We Love Budapest cikke 2014. szeptemberében számolt be. A főleg eklektikus stílusban épült ház impozáns képet mutat, úgy gondolom, a cikk által említett "korai szecessziós jegyeket" egyrészt éppen a domborművek hordozzák, bár nem szabad megfeledkezni a stílusjegyeket erősen tükröző erkély-rácsokról sem (továbbiakat, pl. a jellemző "stáblistát" ld. a forrásoknál) .

A domborművek az épület középrészét képező tömb két oldalán helyezkednek el. Ahogy megfigyeltem, a két sorozat négy-négy azonos domborművet mutat. Az egyes képek egyrészt a művészetekhez köthetők (jobbról balra haladva: szobrász: kezében felmutatott alkotásával, "három grácia" hárfával), de a további két kép inkább életképeket ábrázol. Leírás, útmutató sajnos nem találtatott.
Szerencsésnek mondhatom azonban magam, mert a Magyar Építőművészet 1911-es számában sok dokumentum szerepel az épületről. Ott találtam az archív képként feltöltött ábrát is, amit bizony a felújítás (vagy valamilyen korábbi változás) során úgy tűnik "elveszítettek". Kár érte! Valamelyik szélen lehetett, keskeny formátumú, egy anyát ábrázol, aki kedvesen, szeretettel szorítja magához két gyermekét.

---