Az eredetileg Munka című kompozíció Kiss István egyik legismertebb, legtöbbet publikált műve, eredetileg a Váci úti Láng Gépgyár elé szánta, de ez nem valósult meg.
"Maga a kompozíció négy, egy meghajtókarsorral csoporttá szervezett munkást ábrázol, melyek mindegyike másfelé néz, de mozdulatuk, tartásuk azonos, egyformán erőteljes. A figurák nagy síkokból és éles kontúrvonalakból kialakított teste mintegy a lábaiknál fekvő gépelem konstrukcióját folytatja: mint szelepek állnak a meghajtókar stilizált dugattyúi felett. E hasonulás révén az emberi test és a gépelem motívuma sajátosan kiegészíti, értelmezi egymást; fizikai összetartozásukból, közös ritmusukból az derül ki, hogy a gép a törvényeit ismerő embernek, a munkásnak jó szövetségese. A négy figura térbeli viszonya és zártsága eredményeként ez a gondolat egy további következtetéssel egészül ki: dolgozni, építeni csak szervezett emberi összefogással, megfelelő társadalmi kollektivitástudattal lehet eredményesen. A szobor formai és tartalmi komplexitásával Kiss Istvánnak újszerű vizuális jelképben sikerült összefoglalnia a munkás- és munkafogalom mai jellegzetességeit."
Az avatóbeszédet Deák Gábor az MSZMP XIII. kerületi bizottságának első titkára tartotta.

---