A templom Csiprovacska görögkeleti szerb templomnak épült 1751-ben. 1920 körül a hívek visszatértek Szerbiába és templom belső teréből elvitték a templom felszerelését. 1942-ben a város, majd tőle 1944-ben a római katolikus egyházközség vásárolta meg és a neve Szent Péter és Pál templom lett. A templomban jelentős katolikus jellegű átalakítás nem történt. A falak fehérek, nem festettek. A templomhajó két oldalán kálvária stációkként fehér domborműveket lát az ember első megtekintésre. Ezek a domborművek Csikszentmihályi Róbert ábrahámhegyi kálváriája stációinak gipsz mintái, melyek a volt szerb templom támaszkodószékeinek átalakított maradványain kerültek elhelyezésre. Az alkotó így ír erről: „Egy ízben, a stációk eredeti gipszmintája — az öntés után kicsit letisztított és kijavított állapotban — a szentendrei Péter-Pál templomban került kiállításra. Itt olyan harmonikusan simultak a templom belső terébe, hogy a plébános úr kérésére véglegesen a helyükön maradtak. Érdekesség, hogy az alkotások gipszben jobban tetszenek, mint bronzba öntve. Jól élnek a templombelsőben, megjelenésük archaikus hangulatot kelt.”
Elég sok kálváriát fotóztam. A legtöbb ábrázolt kálvárián a II. stáción Jézus egy szokásos keresztet vesz a vállára, holott a katolikus lexikon szerint a keresztnek csak a vízszintes részét vitte az elítélt a vesztőhelyig. Itt is így van ábrázolva, csak a keresztfa látható a domborművön. A másik eltérés a XI. stáció, a keresztreszögezés, általában Jézus tenyerében láthatóak a szögek. Pedig „Jeruzsálemből származó régészeti leletek szerint a 13-18 centi hosszú, vaskos szögeket a szentképek ábrázolásával ellentétben nem a tenyéren ütötték át, hanem a biztosabb tartást eredményező alkarcsontok között.” Itt is ezt láthatjuk a XI. stáción.

---