„Magyar sorsnak mondják azt, ha valakit csak halála után födöznek föl. Akkor kezdjük érdemeit méltatni, akkor emlékezünk rá, jelentőségére, amikor már nincs az élők sorában. Ez a megállapítás nemcsak az emberekre vonatkozik, de érvényes az élettelenekre, elsősorban a megváltozott ősi földre" - írta egy helyütt Beretzk Péter.

Milyen igaza volt!

Azért csak félig, mert személy szerint őt, az orvost, a madarászt még életében megbecsülték és szerették, kitüntetésekkel honorálták, szakmai címekkel támogatták. Tanítványai és barátai szeretettel vették körbe. A szegedi Fehér-tó védetté tétele és madártani kutatása fűződik a nevéhez.

A vadasparkban elhelyezett dombormű Domonkos Béla alkotása, egy kb. 2 méteres falapon van elhelyezve nevével és életrajzával egyetemben.

---