Üdvözlet érkezett Budvából. Mellékelve néhány fénykép... szobor.
Emlékezetembe juttatta, valamikor én már láttam ezt az alkotást, éppen csak köztérképes korszakom előtt. De akkor is megkapott, csodálatos, érzelmekkel teli, szépen megformált alkotás.
Egy fájdalmában összegömbölyödött, kucorgó nőalak, száraz, befelé síró szemek, szomorúság (gyász?)
Most pedig megkaptam az adatait, izgatottá tett. Előkerestem régi fotóimat – hogy tudtam elfelejteni?

Budva sajátos benyomást tett rám. Montenegró legdrágább nyaralóhelyének tartják, amiről meggyőzött a tengerparton sorjázó yacht-ok sokasága. Később mentünk az óvárosba, ami részint az ie 4. századig, a görög gyarmatosítás, később a bízánci hódoltság, ill. a legjellegzetesebb időszakba, a velencei uralom idejébe röpített vissza.

Az óvárost jellemzően erődítmény veszi körül, ami a tenger felől is védelmet nyújt. A fellegváron sáncain belül láthatók az egykor az egész helynek nevet adó templom romjai, amik egy szálloda alapozási munkálatai kapcsán kerültek a felszínre. Itt látható ma az alkotás.
Kicsit elgondolkodtató, miért éppen itt, az antik világ maradványai mellett?
Másrészt a készítés évszáma 1977, de 1979-ben az Óváros egy földrengés miatt súlyos károkat szenvedett. Ezért feltételezem, hogy az alkotás csak később került itt elhelyezésre a helyreállítási, rekonstrukciós munkálatok után. Vagy "őt" is rekonstruálták (?)

---