Az utóbbi két év során úgy alakult, hogy kétszer is sikerült eljutnom Nagybányára, ebbe a híres magyar városba. Két évvel ezelőtt a katolikus templomot, és környékét éppen felújították, de ennek köszönhetően legalább be lehetett menni a székesegyház belső terébe is, ahol a munkák folytak. Az idén már egy szépen rendezett környezet, és egy nagyon zárt templom fogadott bennünket. Pedig a belső tér is rejt értékeket, így kár az elzárt térért.
Érdekes módon, a főhomlokzaton álló szobrokat mintha nem újították volna fel, vagy én nem vettem észre. Két éve is lefotóztam minden, a homlokzaton álló barokk faszobrot, de a képeket végignézve nem láttam változást állapotukban.

A homlokzat leírása a műemlékes oldalon:
"A főhomlokzat oldalsó fülkéiben Loyolai Szent Ignác és Gonzaga Szent Alajos jezsuita szentek, a középső fülkében Szent József a gyermek Jézussal életnagyságú faszobrai állnak. Szent József hasonló ábrázolása meglehetősen ritka a történelmi Magyarországon, a jezsuita rend ápolta József tiszteletét, melynek hagyománya főleg Avilai (Nagy) Szent Teréz látomásán alapult."

A barokk templom bejárata fölött az 1718-as évszám olvasható. A műemlékes leírás sok szempontból igen részletes, ám a szobrok alkotójára, és az elhelyezésük évszámára nem tér ki.

Érdemes beleolvasni a város wikipédiás történelmébe – az egykori magyar bányászvárosban mára kb. a lakosság 15 %-a magyar.

---