A mű pontos adatait kiegészítésben elküldtem már, nyilván nemsokára megjelenik majd. Bonyodalomba keveredtem a bank biztonsági őrével, mikor elkezdtem fényképezni Józsa Lajos márványból készült nonfiguratív szobrát, az ő állítása szerint az a rész, ahol a szobor áll, ugyanis magánterület. Ezt a tényt semmi, se egy korlát, se egy kapu, se egy felirat nem jelzi, még egy lépésnyi szintkülönbség sincs, az utcáról azonnal a belső tér plázáján van az ember, hétvégén vagy olyankor, mikor a bank zárva tart, nyugodtan körbejárható, fényképezhető, megehető stb.

Igen érdekes a tér is, ahol helyet foglal - a Bécsi utca és Deák Ferenc utca sarkán álló, hatalmas U alakot formáló épület az akkor harminc esztendős Gulyás Zoltán tervei szerint épült 1960-63 között, gyerekkoromban az OTP a Chemolimpex nevű külkereskedelmi vállalattal osztozott az irodaházon (ma már nem egyetlen, a lakosság számára hozzáférhető bank, mint akkoriban volt, az épületen viszont a Chemolimpex megszűnésével egyeduralkodó). A nyolcvanas évek végén, még Gulyás életében felújították, az épület külső burkolatát megváltoztatták, a fa nyílászárókat fémre cserélték, beépítették az udvar egy részét is. Nemrégiben felmerült lebontásának terve, pillanatnyilag úgy tűnik, az ide tervezett ún. Zeppelin-ház a Bécsi utcának ezt az oldalát mégsem, csak a túlsó, az egykori IPARTERV-irodaházzal kezdődő tömbjét fogja felemészteni. Azzal a gyerekkoromnak egy sokkal jelentősebb része fog véglegesen odaveszni (anyám az IPARTERV-ben dolgozott, ezt és azt a házat több száz órán át láttam/néztem kisfiúként).

Sokadik kikeresett szobrom, ahol a beméréskor derül ki, hogy Béla bácsi többezer feltöltése közül ismét az egyik olyanba ütközöm, ahol a megadott helynek köze nincs a valóságoshoz, a cím meg az alkotó pedig eleve ismeretlen.