Nehéz fába vágom a fejszémet, amikor megpróbálom bemutatni ezt az alkotást. A művész nevének leginkább elismertséget, ill. rangot adó művét – véleményem szerint kicsit félreeső helyen, bár, a székesegyház oldalánál (vagyis az Óváros központjában) – egy kialakított fülkében helyezték el.
A "Conscience art" irányzat jegyében született alkotás egy sorozat darabja. Lényegét tekintve egy sziluett, egy üres "köpeny", ami a mű témáját formálja. Nem elhanyagolandó kapcsolat: a szobrot, amit Mozart Don Giovanni című műve ihletett, Salzburgban, Mozart városában állították.

Az operáról: témája Don Juan ismert legendája. Főszereplője egy léha életű "főállású" szoknyavadász (szolgálója, Leporello lajstromozza kicsapongásait), aki folyamatosan feszegeti a morális határokat, míg történetébe csalárdság és egy párbaj révén kifolyó vér is kerül. Az opera csúcspontján egy jelenetben, a már korábban is többször megmutatkozó "Commendatore" szobra beteljesíti sorsát, vele együtt a mélybe süllyed. (Kárhozat?)
A salzburgi szobor simogatástól, érintéstől kifényesedett lába mellett elhelyezett táblán olvasható felirat az alkotó gondolatát rögzíti:
"Üres burok annak szimbólumaként, ami túlél minket: a szerelemnek, amit adtunk, az alkotásoknak, amiket teremtettünk, a fájdalomnak, amit elszenvedtünk."
Az alkotás további példányai láthatók még pl. Prágában, Athénben és egyéb helyen is.
Köszönöm János a segítséget!

---