Az alkotása Városi rendőrkapitányág épületet melletti kis téren kapott helyet a munkásőrség megalakulásának huszonötödik évfordulójának alkalmából. A posztamensen álló mellszobor Klucsjár Mihálynak a munkásmozgalom kiemelkedő alakjának állít emléket, amit Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész térítés nélkül készített el.
Az alkotás a rendszerváltás után lebontották, ma a KOMÉP Városgazdálkodási Kft. raktárában van.

"A munkásőrség az idén ünnepelte megalakulásának negyedszázados jubileumát. Ebből az alkalomból vasárnap délelőtt Szarvason a Szarvas városi-járási parancsnokság előtt avatták fel a város szülöttének, a munkásmozgalom kiemelkedő alakjának, Klucsjár Mihálynak a mellszobrát. Az ünnepségen többek között részt vett Kiss István, az alkotó szobrász, Kossuth- és Munkácsy- díjas, érdemes művész, az MSZMP KB tagja, Csaba János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint az országos parancsnok megbízásából Borzák Lajos alezredes, a munkásőrség országos parancsnokságának
osztályvezetője, Tóth Pál ezredes, megyei munkásőrparancsnok. Ott voltak a város, a járás párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői is.
Pontosan 10 órakor felhangzott a felhívójel, majd a Rákóczi-indulóra az egység csapatzászlójával megérkezett a zászlós szakasz. Nemcsényi János vezénylő parancsnok tett jelentést az elöljáróknak, majd a Himnuszt követően Vrbovszki György, a városi pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett a munkásőrség negyedszázados tevékenységéről, elismeréssel szólt a szarvasi egység sikereiről, méltatta a munkásőrség Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett egységét. Ünnepi beszédében megemlékezett Klucsjár Mihályról, aki 1888. szeptember 2-án, Szarvason született, ott élt, dolgozott, és 1906-ban többedmagával megszervezte a földmunkásegyletet. Az első világháborúban a 101-es gyalogezredhez vonult be, orosz fogságba esett, ahol megismerkedett a kommunista mozgalommal, elvégezte az agitációs iskolát. Hazatérése után, 1918. november 24-én a KMP megalakulását követően beválasztják a pártvezetőségbe. 1919-ben a direktórium tagja, városparancsnokként részt vett a ludovikások lázadásának leverésében. Egy évvel később letartóztatták és elítélték. Szabadulása után látszólag felhagy a politikával, borbélyműhelyében — ahol sokan megfordultak — viszont tartja a kapcsolatot a párttal, szervezi, irányítja a mozgalmat. Nyílt németellenessége miatt 1944. május 7-én letartóztatták, s decemberben Sopronkőhidán kivégezték.
A szobrot a járási-városi parancsnok, Sonkoly Mihály alezredes köszönte meg Kiss Istvánnak, aki térítés nélkül készítette el alkotását. Ezt követően a szobor talapzatára a párt, a munkásőrség, a bázisszervek és a rendőrség képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit. Az ünnepség végén a felsorakozott zászlóalj és egy rendőri szakasz díszmenettel tisztelgett a szobor előtt. Kép, szöveg: Szekeres András"

---