Ez még mindig ugyanaz a terület, melyen a ház előtt a Sámán, mellette–mögötte a Világfa, és a szőlőtőkék, szőlőskert mögött a hegyoldalban ez az építmény, illetve a feszület áll. Ez utóbbit lentről, az útról nem is lehet látni, mert a fák eltakarják. Csak, ha megteszi az ember a nem kicsit veszélyes utat felfelé a hegyen a szakadék mellett, akkor látja meg a faragott Krisztus-alakot.

Aznap, amikor a fotók készültek, eredetileg az iskolába készültem, a mozaikot lefotózni, meg bevásárolni. Nem voltak túl jók a fényviszonyok, meg előtte való éjszaka hatalmas vihar volt Tokajban, illetve mi a rakamazi oldalon szálltunk meg, tehát ott is.

A vásárlás után megint felnéztem a szabadtéri oltárra. Szinte hihetetlen volt, de ott egy alkotás, amit évek óta mindig ácsingózva nézek. Elképzelésem sem volt, hogy jutok be, egy bezárt területre. Aki elkísért, szinte ki is találta a gondolatomat, mert egyszer csak felkiáltott: Mintha mozgást látnék a kertben – és már szaladt is, hogy beszéljen az illetővel.
Mint kiderült, egy ötéves kislány segített az édesapjának kacsolni a szőlőt.
Ők engedték meg, hogy felmásszunk a hegyoldalba, fotózni. Előtte jól megnézte a cipőmet, ami nem hegymászásra való volt. A bakancsom meg a szállodában mosolygott :)

Ha alkalom, azt meg kell ragadni, főleg, ha ölébe hullik az embernek.

A műegyüttes egészen biztosan egy kollektív munka, nem köthető egyetlen személyhez. Azt a Tokajban alkotó Fafaragó Alkotótelepen résztvevő alkotók készítették. Az évszámot sem tudom, csak kb. megállapítani. Szerintem az 1980-as évek elején faraghatták.

Balról jobbra haladva: Férfi földműves, Kölcsey Ferenc, Szent István, Szent László, II. Rákóczi Ferenc, és egy parasztasszony portréját látjuk. Középen, a királyok domborművei között a rakamazi Turult faragták ki.
Aki odáig felmegy, és letekint a Tiszára, illetve Tokaj városára, akaratlanul is eszébe jutnak Kölcsey sorai a Himnuszból:
"Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél."

Pár lépésre, az építmény előtt áll egy fából készült nagyméretű feszület, rajta Krisztus keresztre feszített alakjával. Köztük jól láthatóan egy fa volt, de azt mára kivágták, csak a csonkot hagyták benne a földben.

Az idén igen rövidre sikerült alkotótábornak Tokajban, ezek voltak a legszebb pillanatai, amikor onnan a magasból lenéztem a városra, a szőlőtőkék sorai között.

Hiába vettem meg a tavalyi évben minden könyvet Tokajban, ami az ottani, közel hatvan év történéseit tartalmazta a művészetek terén, a fafaragókról, akik több évtizedig élvezték a város adottságait, vendégszeretetét, nem sok információ volt.

Remélem, idővel összeállnak a dolgok, és összejönnek ennek a műlapnak a pontos adatai is. Rajta vagyok az ügyön...
Érdemes megnézni a műholdképet, hogyan helyezkedik el ez az alkotásegyüttes a főutcához képest.