A Kur-földnyelv Balti-tengert mosó nyugati homokos partjain szőke dűnéket sodorva nyargal a szél; akár Pumukli tincsei, csomókban ágaskodnak a fűszálak a henyélő vadrózsak között.
Keleten meg, a szárazfölddel szemben, falusi idill: nádasok, lubickoló kacsák, hullámtetős színes faházak, virágoskertek és veteményesek, vízparti sétányok és üde parkok.
A terület 1991 óta Nemzeti Park.

Juodkrantė (korábban Schwarzort) a második falu a félsziget 49 km-es litván szakaszán. Az egykori halászfalu közigazgatásilag Neringához tartozik.
A dombra kapaszkodó erdőben otthon vannak a gyerekek kedvencei, a litván legendák és népmesék fából faragott figurái.
A laguna partját - mintegy két és fél kilométeren keresztül - a több ízben rmegrendezett nemzetközi szimpózium szobrai népesítik be.
A kikötőben lévő információs tábla Raganų kalnas (The Hill of Witches), illetve Žemė ir Vanduo (Land and Water) néven mindkét szoborparkot jelöli.

Rezsonya Katalin 1999-ben a harmadik Nemzetközi Gránt Szimpóziumon vett részt.
Munkája a valamikori mocsaras területen kiépített sétány mentén, de a víztől kissé távolabb található a pázsit közepén; mint a többi szobor is, a "legkevésbé rossz helyen".
A kompoziciót két egymáshoz közel álló elem alkotja egy harmadik távolabbival. A gömbölyded, simára csiszolt kőtömbök a földet, a vízet, és a Napot jelképező vésett jeleket viselnek.
A negyedik kődarabon lévő fémlapocska a szobrász nevét és az alkotás címét közli.

---