A magyar szürke szarvasmarha, tudományos nevén "Bos primigenius taurus hungaricus", szívós, betegségekkel ellenálló, kitűnő minőségű és sajátos ízű húst adó fajta. Ebben rejlik Európa-szerte nagy kereslete a múltban, de népszerűsége a jelenben is egyre inkább növekedőben van nemcsak élelmiszeripari, de turisztikai érdekesség szempontjából is.

A hazai legelőkről, pusztákról indulú magyar szürke hajtó útvonalak egyik állomása a XVI. században Nürnberg volt. A ma már hungarikumnak nyílvánított állat, illetve húsának korabeli fontosságát és értékét igazolja a szobra is a hajdani bajor állatkereskedelem egyik állomásán a Pegnitz partján; a Mészárosok hídjánal a kapu tetején fekvő helyzetben látjuk ezt a kíváncsi és kiváncsiságot keltő jellegzetes jószágot, a magyar állatkereskedelem történetének élethű tárgyi bizonyítékát.
Az alatta olvasható latin felírat:
"Omnia habent ortus suaque in crementa sed ecce quem cernis nunquam bos fuit hic Vitulus".
Magyarul:
"Mindennek megvan a maga eredete és növekedése, de íme, ez az ökör, melyet látsz, sohasem volt tinó".

Szili Istvánnak a forrásban elsőként jelölt érdekes írását elejétõl végéig érdemes elolvasni.

---