Az Itália felől érkező és a Balti-tengerig haladó Borostyánkőút áthaladt Savaria településen, a későbbi Szombathely elődjén. Mielőtt a kövezett főút déli irányból elérte volna a római várost, az úttól balra, azaz nyugatra láthatta a vándor az Iseum nevű vallási szentélyt. Savaria falain belül aktív katonák, nyugdíjba vonult katonák, tisztviselők és az őket kiszolgáló személyzet, mesteremberek, valamint családtagjaik laktak. A római kori sokszínű vallási élet képviselői, papjai, szertartásai a városban, vagy annak közvetlen környezetében működhettek. Pannonia tartományának ősi vallásai és a hivatalos római császárkultusz mellett elterjedt az egyiptomi Ízisz istennő vallása is. Ízisz az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb istensége, anyaistennő, a varázslás, a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, Ozirisz felesége, Hórusz anyja. Építészetileg ennek a vallásnak a helyi központja volt az Iseum, a Kr. u. II. századtól.

A nagy, téglalap alakú terület keleti széle közvetlenül csatlakozott a Borostyánkőúthoz. A keleti kapun volt a bejárat a vallási centrum falakkal körülzárt, de még mindig nagy terű világába. Ennek épületrészeiben a szertartásokat végzők éltek, szónokoltak, tanítottak, fogadták a közönséget. Tágas terein lehettek a felkészítésre, beavatásra való tájékoztatások, előadások és a nagyközönségnek szóló szertartások bemutatói. A belső udvar közepén szabadtéri oltár is volt. Az itt zajló rendezvények egy határozott időben való kezdése indokolhatta itt egy időmérő eszköz, azaz egy napóra felállítását.

A vallási terület központjában állt a szentély épülete, azaz az Iseum. Egy kisebb alapterületű, magas, környezetéből emelvényre emelt, szabadon körüljárható, de bezárt kapujú épület. Ez volt a templom, ahová csak a beavatott hívők léphettek be és vehettek részt a szertartásokon. Savaria Isis-temploma építészetileg teljesen azonosan nézett ki, mint az ókori görög templomok: Egyik (a keleti) fele nyitott, magas oszlopsorral díszített, kis lépcsősorával hívogató fogadórész. Másik (a nyugati) fele teljesen zártan körülfalazott, ablakok nélküli szentélyrész. A két részt közös tető fedte, timpanonokkal, frízekkel, márvány domborművekkel. A szertartások idejének meghatározását segíthette az épület elé elhelyezett napóra.

Az egyiptomi Isis istennő kultusza is válhatott volna a Római Birodalom államvallásává, de nem így történt. Hosszú küzdelem után, a IV. században a kereszténység lett államvallássá, Savariában is. Az ilyen nagy vallási váltások után sokszor a szertartásoknak „színpadot” adó épületek csak nevet cserélnek és a régi kultuszhelyen folytatódtak az új vallás ceremóniái. Savariában nem így történt. Az Iseum épületeit elbontották és elhordták. A mészkőből készült falelemeket, domborműveket, szobrokat égetett és oltott mészként „hasznosították”. Így, ha volt is napóra a római korban itt: az is elpusztult, legkésőbb az IV. század végére.

Az Iseum régészeti feltárása a XX. század közepén kezdődött, 1955-től 1963-ig zajlott. A XXI. század elején, újabb régészeti feltárások alapján, a régi helyen és a régi alapokon – szinte teljesen – megépültek ókori épületei, 2008-től 2014-ig. Aki ma látogatja meg ezt a múzeumi negyedet: járkálhat a római kori újraépített épületekben és sétálhat az épületek között. A szentély előtti köztéren megláthatja a római kori napórát – mert azt is újraalkották és odaállították mai kőfaragók. A római stílusi savariai napóra Szombathely legrégebbi napórája lenne, ha eredeti lenne. Mivel nem az, hanem mai alkotás: ez Szombathely legújabb napórája.

A napóra címe: Szombathely, Rákóczi Ferenc utca 6-8. Helye: az „Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház” állandó kiállítása. A Thököly Imre utca és a Rákóczi Ferenc utca sarkán lévő főbejáraton lehet bemenni, nyitvatartási időben és jegyet váltva. A napóra a belső udvaron, az Iseum központi épületének oszlopcsarnoka előtt áll, kissé északkeletre. A napóra az utcáról nem látható, de a Szombathelyi Képtár északi teraszáról megpillantható.

A napóra egyetlen nagy keménymészkő tömbből van. A hasáb kelet-nyugati hossza 60,5 cm, észak-déli szélessége 47 cm és magassága 57 cm. Ebbe a hasábba két bemetszést végzett a kőfaragó. Az egyik a déli irányból történő L-alakú kétszeri egyenes kimetszése a kőnek 40-40 fokosan. A másik metszés is déli irányú, de belül íves felületet létrehozó, felülről és előröl (alulról) nézve gömbcikk alakot mutató kivágás. A két beavatkozás egy nagyon különös térbeli alakzatot produkált: egyenes és íves vonalakkal, síkokkal és görbe felületekkel, karszerű nyúlványokkal. Alul egy 11 cm magas alapot és hátul egy 5 cm-es sávot nem érintettek a metszések, itt a kőtömb változatlan maradt. A kőtömb alatt még egy 72x52x6,5 cm méretű márvány alaplap is van, az alatt pedig a tér kőlapburkolata.

Mindez egy ókori napórát hozott létre. Ezek a kehely-napórák, vagy szkáfoszok. Ezek gömbcikk alakú számlappal rendelkeznek, éspedig a gömb belső, homorú felületén van a számlap. Persze, hogy napfény érje a számlapot: nem a teljes gömb belseje, hanem a gömbnek valamilyen (vízszintes vagy függőleges) síkkal történő lemetszése után megmaradt alakzat jöhet szóba. Az ilyen típusú napórákat a görögök találták és fejlesztették ki. Elterjedtek a hellenisztikus világban, így Egyiptomban is. A később kiterjeszkedő (Görögországot és Egyiptomot elfoglaló) Római Birodalom csak átvette az ilyen napórákat és Pannonia tartományban is alkalmazhatták.

A szombathelyi napóra felső síkján van egy fémpálca, az északi oldal szélén lévő lyukból jön elő vízszintesen, ez vet árnyékot. A számlap belső íves részén kétféle vonalhálózat van. Ezek csekély mértékű bevéséssel készültek, a mélyedések vörösre színezve. A rövidebb és a függőlegeshez közeli vonalakon az órákat lehet leolvasni. Az erre merőleges, hosszabb és a vízszinteshez közelítő vonalak a Nap éves járását mutatják. A három fővonal közül a legfelső a legalacsonyabb napjárást, azaz a téli napforduló (ma december 21.) napjának napjárását mutatja. A középső a (tavaszi és őszi) napéjegyenlőségkori napjárást (ma március 21. és szeptember 23.). Az alsó a legmagasabb napjárást, azaz a nyári napforduló (ma június 21.) napjának napjárását mutatja. Azaz a napóra nemcsak azt mutatja, hogy egy nap hány óra van, hanem azt is, hogy az év során milyen évszakban vagyunk, nagyjából mennyit mutat a naptár.

A napórára sem a készítő neve sem a készítés évszáma nincs ráírva. A múzeum munkatársai szerint a napórát Kőfalvi Vidor a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátora, kőfaragó készítette 2014 körül. Egyes, az interneten látható források megerősítik ezt. 2011. április 6-án még nem volt ott a napóra, de már tervezték megvalósítását. Az újjáépített Iseum 2013. március 5-én (Ísis istennő ünnepnapján) nyílt meg. A megnyitáskor a napóra még nem látható a fényképeken. Viszont a megnyitás kétéves évfordulóján (2015. március 3-án) készült fényképen már helyén áll a napóra. Így a 2014-es készítés és elhelyezés valószínű.

A szoborszerű napóra tömb földrajzi koordinátái: 47.228425, 16.621608. Keszthelyi Sándor fényképei 2016. június 5-én és július 15-én készültek.

---