A pécsi székesegyház az ország egyik legrégebbi temploma. Már a XII. században épült román kori épület is egy még régebbi templomra építették rá.

A XIX. században, amikor Dulánszky Nándort nevezték el pécsi püspökké (1877), elérkezett az idő, hogy a régóta esedékes felújítást, illetve újraépítést végrehajtsák.
Henszlmann Imre építész, művészettörténész már korábban írt egy könyvet a műlapon látható domborműsorozatról, és sokat tett az évek során a mű rekonstrukciójáért.
A kultuszminiszter (Trefort Ágoston) Friedrich von Schmidt bécsi építészt bízta meg a munkák irányításával.
Ekkor még az altemplomnak középen volt egy lejárata, és a jelenleg is látható, a XIX. század építkezései során ismét előkerült északi és déli lejárók csak ezután kerültek ténylegesen felszínre. A Műemlékek Országos Bizottságának 1882-ben lezajlott egyik ülésén külön kitértek az altemplom lejáróinak domborműveire, mint hazánkban páratlan román kori emlék megmentésére váró alkotásokra.
Komoly műemléki problémával álltak szemben, a rekonstrukció során. A domborműsorozatok a XII. századból származnak. Kérdés volt, hogy az akkori állapotban konzervált művet helyezzenek el, vagy valódi rekonstrukció készüljön-e.
Végül Czobor Béla művészettörténész, aki akkoriban az Egyháztörténeti Lapokat szerkesztette, az ő álláspontját fogadták el. Később, az előkerült domborművek ismeretében ő határozta meg az ikonográfiai programot.
A dómot 1882 június elején kezdték el bontani, és csak év vége felé értek el az altemplomi lejárókhoz. Előbb a délit, majd 1883 januárjában az északi lejárót is kibontották.
A román kori maradványokat a Szent Imre kápolnában gyűjtötték össze azért, hogy az új mű mintái legyenek a történethű újraformázásban.
A következő években a templom falainak és tornyainak bontása, majd újraépítése folyt. A bécsi építész, Schmidt csak 1886-ban utazott ismét Pécsre, hogy a munkálatokat folytassák. 1886 decemberében készültek el az altemplomi lejárók tervrajzai.

Zala György 1887. február 10-én látogatott először Pécsre, a lejárók ügyében. Abban állapodtak meg, hogy a munkálatokat Pesten végzik, Zala egyéb tevékenységeire tekintettel. Zala György 1888 májusi határidőt vállal a munkák befejezéseként.
A történet további része a kapcsolt műlapon folytatódik.

"A déli lejáróban, az alsó sorban Sámson történetével folytatódik az ószövetségi tematika.
Felette az újszövetségből vett epizódokat ábrázoltak: összefüggő jelenetsorokban beszélik el Jézus történetét a születéstől a betlehemi gyermekgyilkosságig. Ezen kívül fennmaradt még két dombormű: Bevonulás Jeruzsálembe, és az utolsó vacsora."
Forrás: TKM, Pécs – Székesegyház (642. kötet, 2000)

Jelenleg, vagyis 2015-ben a déli lejárót, vagyis ezt használják az altemplomba való lejutáshoz a látogatók. A déli lejáróban 23 jelenetet ábrázolt a szobrász.

Az eredeti dombormű maradványok ma a pécsi Dómmúzeumban láthatóak.

---