A tarjáni kálváriát az 1850-es években emelték, a település meredek domboldalába. A kálváriakeresztek mellett állva belátni az egész községet.

A településre az 1730-as évek pestisjárványa miatt megfogyatkozott népesség pótlására gróf Esterházy József 1737-ben 40 katolikus családot telepített Németország déli és középső részéről. A kálvária építés szokását a betelepített német lakosság hozta magával.

A kálváriakeresztekhez 14 keresztúti stáció is készült, melyeket 1985-ben ideiglenesen helyreállítottak, majd 2003-2004-ben egy kivételével új képházakat emeltek, melyekben kerámiából készült domborművek láthatóak (lásd a kapcsolt műlapot).

A kálváriakereszteken felirat nincs, és csak a középső kereszten található korpusz. A két lator keresztje sima kőkereszt. Anyaga valószínűleg mészkő (talán sóskúti, vagy süttői), mivel a kereszteket lefestették, sajnos nem megállapítható. A középső kereszt lábazatán megjelenő keresztforma megjelenik valamennyi stáció képházán is.

---