Gróf Esterházy Imre esztergomi érsek 1740 körül állíttatta Péliföldszentkereszt kálváriáját. 1942-re készültek el a keresztúti állomások képházai, nagy valószínűséggel ugyanekkor a kálváriát is rendbe tették, felújították. Az építmény hátoldalán található 1942-ben elhelyezett tábla szerint ekkor készült a kálváriaoltár. Egy archív képeslap tanúsága szerint előtte csak a keresztek és szobrok álltak itt, és később készült az alépítmény és az oltár. A régebbi elhelyezés szerint a középső kereszt és a két szobor külön-külön posztamensen álltak, a kálvária öt eleme félkörívben helyezkedett el, és a latrok keresztjének hasáb formájú posztamense alatt domb alakú, a középső kereszt posztamense alatt lépcsőzetes alépítmény volt látható.

A kálvária középső keresztje és mellette Mária és Szent János alakja közös posztamensen helyezkedik el. A közös posztamens két oldalán a latrok keresztjei, figurák nélkül. A figurák egyértelműen barokk szobrok, Krisztus korpusza fémből készült. A kompozíció előtt szembemiséző oltár látható.

A kálváriát 2003-2004-ben újították fel, az építmény hátoldalán elhelyezett második tábla ennek állít emléket.

A kálváriadombra feltekeredő sétaút mentén helyezkednek el a kálvária stációi (lásd a kapcsolt műlapot), maga a kálvária a domb tetején levő kis tisztáson áll. A sétaút egészen a kálvária mögé beér, a tizennegyedik stációház ennek végén, a kálvária mögött található.

---