A műlapon szereplő síremlék készítője szlovák szobrász, aki a sírban nyugszik egy szlovák nyelvész. Mindkettőjük tevékenysége nagyon sok ponton kapcsolódik a magyar kultúrtörténethez is.

Ján Koniarek 1878-ban született Vedrődön (ma: Voderady, Szlovákia). A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Stróbl Alajos tanítványa volt, majd Rómában és Münchenben tanult. 1906 és 1908 között Čačakon, Szerbiában iskolai tanárként, utána -1908 és 1914 között- Belgrádban a királyi udvarban portréfestőként dolgozott. Amikor 1914-ben hazautazott Vedrődre, azzal gyanúsították meg, hogy a szerbeknek kémkedik. Büntetésül a frontra vitték, ahol megsebesült. A pozsonyi katonai kórházból került Brassóba, ahol az életrajza szerint katonai temetőben dolgozott. A Műcsarnok 1918/19 évi kiállításán domborművel vett részt. Az első világháborút követően Vedrődön majd Nagyszombatban élt. 1952-ben hunyt el. Nagyszombatban galéria viseli a nevét.
(Neve néhány helyen Konyarek Jánosként szerepel.)

Ján Damborský nyelvész 1880-ban a morva határhoz közeli Kopcsányban (ma: Kopčany, Szlovákia) született. Középiskolába Szakolcán, Pozsonyban és Esztergomban járt, teológiai tanulmányokat Bécsben és Esztergomban folytatott. 1905-ben Esztergomban pappá szentelték. A szlovák nemzeti eszmék híveként tartották számon. Számos újságban publikált, magyarból és németből fordít. 1919 és 1928 között Nyitrán levéltáros, majd 1928-tól haláláig középiskolai tanár. Több szlovák nyelvtankönyvnek ő a szerzője. (Neve - főként az 1919 előtti forrásokban - Damborszky János néven is előfordul.)

---