Gyermekkorom idejében Felső nagyapám és édesapám téli elbeszéléseiben többször szóba került - a lakosságcsere előtti lakóhelyük szomszéd községében - az Ipolytarnóc határában található óriási kőfa amely hídként ívelt át egy vízmosáson, patakon. Szinte mindig megemlítették, hogy az annyira ritkaság, hogy híres tudósok is "csodájára" jártak.

A híres tudósok egyike Kubinyi Ferenc volt.
Szavai idézve:
“Leginkább, ami felettébb fájdalmas, idegen földön keresnek regényes tájakat, mint ha édes hazánkban olyanok nem találtatnának. Mint ha más, s mostohább erő működött volna egykor annak az alkotásakor, holott édes hazánkban is, elég pazar kezekkel, sokat alkotott…”

Kubinyiről, domborművéről, a megemlékezés helyéről: http://nosza.info/blog/2014/05/16/idegen-foldon-keresnek-regenyes-tajakat-mint-ha-edes-hazankban-olyanok-nem-talaltatnanak/

A művésznő és alkotása még az avatás előtt a helyszínen:http://nograd-art.blog.hu/2014/05/15/elkeszult_szabo_noemi_kubinyi_ferenc_szobra

A művésznő diplomamunkája:
http://www.mke.hu/diplomamunkak/120/168