2016 nyarán több mint egy hetet töltöttem Sopronban, és ha már az ország másik végébe eljutottam, elhatároztam, hogy a hazafelé tartó utat kissé meghosszabbítom, időben. Vagyis, reggel korán eljöttem Sopronból, csak azért, hogy Győrben tudjak tölteni egy jó fél napot. Addig, még ismét van egy olyan vonatom, ami átszállás nélkül elhoz Győrből, Debrecenbe.

A terv remeknek ígérkezett. Egy valamivel nem számolt: az időjárással.
Győrben egy fél óráig nem esett az eső, utána pedig egész nap, változó intenzitással.
Fél tízkor bementem az idegenforgalmi hivatalba, hogy ajánljanak erre az esetre valamit, mert a vonatom csak délután hat után indul...

Így aztán, csatlakoztam egy esernyős városnéző sétához, ami két-három óra hosszáig tartott. Az idegenvezető kényszerből vitte be a csapatot a Borsos Miklós Múzeum kapuja mellé, fedett helyre, mert a felhőszakadás csak nem akart megszűnni. A kertben lévő szobrokat akkor láttam meg, és később visszamentem egyedül, az egész múzeumot is megnézni.

Ez, a győri múzeum kertjében álló Primavera egy további példánya az oldalon, más településeken látható műnek. Itt is kb. életnagyságú a szoboralak.
Kettőt, a szigligetit, és a tihanyit 1978-ban, az ajkait 2010-ben helyezték el.

A győri szobor a szabadban áll, a kertben, nem úgy, mint a többi Borsos mű, melyek a múzeumpedagógiai foglalkozások miatt befedett részen láthatóak.

---