A Nyitrától kb. 15 km-re északra lévő Vicsápapátit tekinthetjük a magyar nyelvterület legészakibb településének. A Zobor-vidék, ahova a falu tartozik, maga is nyelvsziget. Vicsápapáti ennek a tájnak az északnyugati csücskében van. Nyitraegerszeggel együtt kicsit földrajzilag is elkülönül a táj többi (ma már csak részben) magyar falujától, mert a Nyitra folyótól nyugatra fekszik. Az ittenieket ezért "vízmegieknek", azaz víz mögöttieknek nevezik.
A XX. század eleji népszámlálások szerint még a falu 90 százaléka magyar volt. A 2011-es népszámlálás a több mint kétezres településen mindössze 59 magyar mutatott ki. Ennek ellenére a magyar közösségi élet nem tűnt el teljesen, a községben magyar népdalkör működik. A vicsápi községrész temetőjében a síremlékek többségének magyar a felirata.
A temető sírjai közül méretében is kiemelkedik a két fogadalmi kereszt. A régebbit a Kuna család állította valószínűleg 1815-ben. (A felirat csak töredékesen olvasható.) A kereszt három "szintre" tagolódik. A megemelt talapzaton olvasható az állíttatók neve. A középső részen a Fájdalmas anyát látjuk kék színű felhőgomolyagon állva. Ő maga fehér ruhát és kék köpenyt visel. A legfelső színt a megfeszített Krisztusé.

(A fogadalmi kereszt szomszédságában van Kuna Pál zsérei plébános sírja. Amikor Kodály Zoltán és Bartók Béla az 1900-as évek elején a Zobor-vidéken gyűjtöttek népdalokat, ő volt az egyik legfőbb segítőjük.)

---