A délszláv háború alatt Nagyatádon volt hazánk legnagyobb menekülttábora. A tábor iskolái tanárai és a szimpozion szervezői között szoros kapcsolat alakult ki. Az eszéki szobrász hálából kapta országától a szimpozionon való részvételi lehetőséget.

A háromalakos szoborcsoportból hiányzik az apa alakja, akit a háború is elragadott nagyon sok családtól. Az anyának nincs szája, ezzel is jelezve, hogy nincs több szava a családfenntartó családfő nélkül. A kislány arca koravén, a kisfiú arca pedig teljesen hiányzik, mert elveszítette a férfimintát, az apát.

Forrás: A Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep huszonöt éve (Nagyatád, 2001): 30. p. alapján

---