Az alkotást az Uitz Múzeum (ma Martyn Gyűjtemény) udvarán állították fel 1978-ban. A szobrot eredetileg nem ide tervezték, hanem Pécsvárad melletti Dombay tóhoz dr. Dombay János emlékezetére. Ő volt a pécsi múzeum egykori igazgatója. A nagyobb publicitás érdekében aztán úgy döntöttek, hogy Pécsen állítják fel újonnan megnyílt múzeum udvarán.
A bronz szobor egy földön fekvő régésznőt ábrázol, aki fáradságos régészeti munkáját végzi. Az alkotó Vigh Tamás, Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész ezzel a kompozícióval a régészeti munkának állít emléket.

Az alkotást a nyolcvanas évek végén lebontották, és áthelyezték a közelben lévő Szent István tér alsó részére.

"A régészet jelképe
Felavatták Vigh Tamás szobrát
„Azonos eszmeiség, azonos emberi reagálás szerencsés találkozása”

Tegnap délelőtt az Uitz Múzeum kertjét a Mecseki Fúvósötös muzsikája és az érdeklődők gyűrűje töltötte meg: Vigh Tamás szobrászművész Régészet című szobrának avatására gyűltek össze Pécs kulturális életének vezető személyiségei, párt- és állami szerveink képviselői, a művészeteket kedvelő közönség.
Kováts Valéria régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum tudományos főmunkatársa mondott beszédet. Utalt Németh Lajos művészettörténész szavaira, aki 1977-ben a Tihanyi Múzeumban rendezett Vigh Tamás kiállítás katalógusát e szavakkal zárta: Ha kerültek is köztérre Vigh Tamás szobrok, a legjelentősebbek még kis méretben várják a valóbani életre ébredésüket: talán e kiállítás megadja a döntő lökést, és akad olyan város, közösség vagy közület, amely tudja, hogy a monumentum nem a művész magánügye.
— Nem véletlen sem a szobor létrejötte, sem az itteni pécsi felállítása — folytatta Kováts Valéria. — Azonos eszmeiség, azonos emberi reagálás szerencsés találkozásának szülötte. A szobor önmagában is sokat fejez ki, de ebben a legrégebbi pécsi környezetben valóban életre kelt. A régészeti munka drámai pillanatait örökíti meg. A sok fáradságot, küzdelmet, az erő végső megfeszítését — a feltárás. nagyszerű pillanatait. A küzdelem a múlt értékeinek megmentéséért valóságos, egyben szimbolikus is.
Pécs-Baranya és a régészet kapcsolata közismert. Az 1780- as évektől kezdve, amikor megtalálták a Dóm éren az egyik festett ókeresztény sírkamrát, a történeti emlékek egész sora került felszínre. A feltárásokból egyre inkább kiiktatódott a véletlen, s előtérbe került a tudatos tudományos munka.
— A régészet egyre inkább kollektivizálódott — folytatta Kováts Valéria —, nem egyedülálló emberek passziója, hanem társadalmunkba illeszkedő kollektív alkotó tevékenység. A gazdasági feltételek biztosítása, előteremtésé, a lehetőségek biztosítása, s maga a kutatás folyamata, az eredmények feldolgozása és közkézre adása az a folyamat, amellyel a régészet mint tudomány, mint emberi alkotó tevékenység, feladatát, hivatását megvalósítja. Ennek a munkának szimbólumát készítette el Vigh Tamás.
Kováts Valéria megköszönte a jelen levő művésznek a régészet lényegét, szépségét oly kifejezően ábrázoló művét, majd köszönetét mondott a tanácsi szerveknek a szobor felállításáért.
Pécs ezáltal újabb köztéri szoborral gazdagodott." ^[1]

---