Újabb Móder alkotás. A kortárs képzőművészet extravagáns alkotója ismét a fához nyúlt.
A szobrászat alapproblémája az anyag. Móder nem miniatűr szobrász, mindig nagy méretekben gondolkodik. Szárnyalhatott, amíg a Dunaferr (évtizedeken keresztül) jelentős támogatást adott az Acélszobrász művésztelep alkotóinak, ám ez sok évvel ez előtt megszűnt. Baracs községben azonban föllángolt a patriotizmus és a falu képzőművészeti súlyának növelését óhajtják. „Nosza: szervezzünk fafaragó alkotótábort!” Ismerünk ilyeneket, most Baracs az éltető erő. Megmozdult a mecenatúra.
Móder itt talált társakra, helyre, anyagra.
A szobrászat alapproblémája, ha az alkotó túldimenzionál valamilyen műveletet, akkor nem korrigálhat, nem helyezheti vissza a hiányzó anyagot – ott a baj. Nem úgy, mint a festészetben, ahol fölvihet akárhány réteget (vagy lekaparhat), ismerünk képeket, amikor más – sokszor értékesebb – festményre egy másikat festenek. Vagy az írás, ahol áthúzhat, radírozhat az alkotó, (mostanában már ott a „del” billentyű), vagy a zeneszerzés, ahol a kotta javítható – sokszor még próbán is belejavít az mester, - ne is beszéljünk az improvizatív zenéről, ami, ha akarom: folyamatos javítás.
Tehát Móder fogta az eszközöket és kivonult Baracsra.
Nem hazudtolta meg magát. Ugyan az egész alkotótábor eredménye azt sugallja, hogy nem hagyományos motívumokkal hoztak létre alkotásokat egészében is, azonban Móder mégis az, aki. Nem csak a formavilága gazdag, hanem bátran nyúl a színekhez is, ez esetben markáns vörös és mélykék. Sajátos szimbólum rendszer kíséri munkáit – itt jelen esetben is. Móder Rezső Baracs vezér szerelmét ábrázolja a tölgyfarönkben, aki éppen fürdik és fésülködik.
Kérem…

---