Ezen a helyen korábban már állt egy épület, 1800-as építésű. Csodás évszám! Az ember már az évszázadok értékétől le van nyűgözve, önmagában érték! Itt azonban be kell érni az alig több, mint egy évszázaddal, mert a korábbit elbontották, helyére épült Fazekas Ferenc tervei alapján a három-emeletes, ma is látható épület. A megbízó Titsch Gyuláné, kereskedő, épült 1906 és 1909 között.
Úgy külső, mint belső kialakítása igényes, amit a felsorakoztatott közreműködők neve is fémjelez. A műlapon a külső, a belső szépségek részletfotói (is) a második forrás fotóin látható.

A homlokzat kialakítása igazi tisztaság, szecessziós egyszerűség, a felső szinten finoman megformált díszek. Sajnos, a Köztérkép arculatába nem tartoznak a kovácsoltvas díszek, rácsok, erkélykorlátok. Általában nem hiányolom, de a szecessziós időszakban olyan csodák születtek, ami miatt mégis fáj a szívem.
Az utca felé néző rész a belső kialakításra is utal. A szimmetrikus tervezés középpontjához a két emeletnyi kiugró rész tartozik. Az első emeleten csodás erkélyek, a felső szint felett megjelennek a domborművek. Az alkóvok feletti, utca felé néző része, nekem erősen ismerős gyermekek csimpaszkodnak a kiugró felső sávban.
Felettük, a középpontban egy harci öltözékre emlékeztető ruházatban, keleties megformálású alak két kulcsot tart a kezében. Talán egy őrző angyal kicsit harcias változata, a kulcsok őrzője – viszont szárnyakat nem látok.
Két oldalt az oldalsó erkélyek melletti oszlopok meghosszabbítása tengelyében két-két egyiptomi arc néz le az arra járóra.

Az Urbface.com bejegyzése ezeket a díszítményeket bizonyos Maróti Dezsőnek tulajdonítja. Itt azonban nyilvánvalóan elírás történt, hiszen ilyen nevű szobrász nem ismert. A fent részletezett motívumok azonban egyértelmű hasonlóságot mutatnak Maróti Géza a lapon már bemutatott több művével, vagy annak részleteivel, ezért kapcsolok néhány lapot, ahol ez nyomon követhető.

---