Nehéz objektíven írni e szoborról, mégpedig azért mert előtte állva valami olyat érez az ember, mintha maga is menne a csatába Petőfivel. Csalafintán van megkomponálva a mű. Nem egyszerűen a "szobrot" látni benne, hanem valami földöntúli nyugalmat árasztó "védművet".

Egy méter magas homokkőkocka tetején találjuk a másfél embermagasságú Petőfi szobrot. Impozáns mérete miatt eleve csak alulról tudjuk megszemlélni. Szembeötlő, hogy formálója nem a megszokott léptékben növelte a méretet, míg magasságát megnyújtotta vagy másfélszeresen a szélessége szinte érintetlen maradt. Feje sem szokásos "Petőfi" fej, amivel mindenhol lehet találkozni, hanem furcsa, lebiggyedő szája és ufoszerű szeme van. Minden oldalról másképp értelmezhető a csatába induló Petőfi mozdulata, és kardját tartó keze. Természetesen a nemzeti színű szalag kötelező tartozéka a szobornak...

Kicsit utánaolvasva jöttem rá, hogy miért, de legjobban Murádin Jenő (A romániai magyar irodalmi lexikon művészettörténész szakértője) szavai találták el: "deheroizáló szellemű, realista mű".
Szándékosan nem írom le, hogy mi a szó jelentése, mindenki nézzen maga utána.

---